Portico Quartet - Black & White Sessions (2009)

Tracklist:

01. Dawn Patrol
02. News From Verona pt.2
03. Untitled
04. The Full Catastrophe
05. Midnite Delite
06. Johnson
07. November

Label: Society Of Sound Music

Unatkozó dúsgazdag apukák játszótere a Bowers&Wilkins: hi-end csillivilli hangcuccokat gyárt, olyan eszközökhöz, mint az ipod/iphone, Jaguar XJ, és persze van nekik ultramenő hangszórójuk, fejhallgatójuk, házimozi rendszerük, szóval szinte minden, ami egy audiofilt boldoggá tehet. 

Szerencsére nem ragadtak le annál, hogy csak technikai értelemben tesznek boldoggá, tartalmat is szolgáltatnak hozzá. Peter Gabriel kurátorkodásával ígéretes fiatal tehetségek, legendás öregek, szimfonikus zenekarok, segély projektek keretében született albumok anyagait veszik fel, hogy aztán az összes digitálisan elérhető magas minőségű formátumban közreadják azokat. Úgyhogy most fogom magam, jól megerőszakolom őket, és megmutatom nektek az egyik kiadványukat, átlag 230kbps mp3 formátumban!

A Portico Quartet négy dél-londoni fiatal srác zenekara. (Sajnos nálam is beköszöntött az az idő, amikor tőlem fiatalabb emberek csinálnak zsírprofi dolgokat.. Hiába, 20 fölött már minden nap ajándék!) Zenéjük egészen új megközelítése a dzsessznek, tökéletesen egyéni hangzásvilág, különleges hangszerekkel. Jó érzéssel tölt el, hogy úgy képesek valami újat vinni zenei stílusukba, hogy a végeredmény nem valami fejletépős free-jazz őrület lesz, hanem érzelmekkel teli, velőig ható harmóniák sora.

A Bowers&Wilkins Music Club kilencedik kiadványán a Portico Quartet összeválogatott hét régi-új trekket, hogy aztán újragondolja/feljátssza azokat a Real World Studioban. Zenéjüket sokszor afrikai motívumok dúsítják, és hangulatvilágok egész sorát vonultatják fel. Drámai, indulatos, hajnali-reményteli, feszült, szerelmetes. Mikor decemberben Koppenhágában jártam, akkor hallgattam meg először igazán ezt a lemezt. Így a környezet dobott még egy lapáttal a lemez hatására. Hogyismondjam, nehéz idők jártak akkor, és ez a zene tökéletes aláfestést adott azoknak a napoknak, mutatott perspektívát, nem csak letargiába, önsajnálatba tolt finoman, észrevétlenül.

A lemezt egyértelműen a szoprán szaxofon és a különleges, földöntúli hangzásvilágot kölcsönző »hang« nevű ütőshangszer viszi a hátán, de a teljes egészet mégis a nagybőgő és az ütősök közreműködésével kapjuk meg. Élvezzetek!

www.facebook.com/porticoquartet
www.myspace.com/porticoquartet
http://www.discogs.com/artist/Portico+Quartet

Ancient Astronauts - We Are To Answer (2009), Put Em Up EP (2010)

We Are To Answer tracklist:

1. From The Sky
2. I Came Running
3. Classic featuring The Pharcyde
4. Dark Green Rod featuring Ulif Stricker
5. A Hole To Swallow Us featuring Phat Old Mamas
6. Risin High featuring Raashan Ahmad
7. Lost In Marrakesh featuring Entropik
8. All The Things You Do featuring Tippa Irie
9. Everybody
10. Seventh Planet Skit
11. Oblivion featuring Azeem & DJ Zeph
12. Surfing The Silvatide featuring Bajka
13. Crescent Moon

Put Em Up tracklist:

01. - Put em up (with Raashan Ahmad)
02. - Everybody (TM Juke remix)
03. - A hole to swallow us (Protassov remix)
04. - I came running (Lance Herbstrong remix)
05. - Lost in marrakesh (Pathaans Mirage mix)
06. - I came running (Gianma remix)
07. - Put em up (instrumental)

És akkor most egy nagyon hercig kis csomagot kaptok!

Múlt évben, amikor még volt olyan, hogy nyár, az évszak egyik legnagyobb slágerlemeze volt a kölni Ancient Astronauts akkor megjelent albuma, a We Are To Answer. A Thievery Corporation istállójába (Eighteenth Street Lounge) tartozó német páros, Kabanjak és Godu összerakta mindazt, amit érdemes volt múltból, jövőből, földiből és kozmikusból egybegyúrni. Zenéjükben egyszerre szólalnak meg szitárok, hegedűk és gépi effektek, olyan egybecsengőbongó természetességgel, mintha a világ megalkotója egyszerre teremtette volna a hangszereket és a zeneszerkesztő programokat. 

Szépen végigjár minden stílust, ami megkerülhetetlen, legyen szó hip-hopról a The Pharcyde (akinek munkásságát külön ajánlom figyelmetekbe), Raashan Ahmad és Azeem & Dj Zeph kalauzolásával, Tippa Irie a reggae&dub jegyében énekel nekünk egyet uralkodónk és atyánk Haile Selassie I mindenhatóságáról, azt mondja táncoljunk és dícsérjük őt, ellenállni nem igazán lehet. Veretős d'n'b-ben sincs hiány, Ulf Stricker már rögtön a harmadik számnál letépi az arcunkat egy jó kis (inkább jungle, mint d'n'b) nótával. A mostanában Németországban kihagyhatatlan Bajka és a Phat Old Mamas lágyítanak kicsit a tempón, akkor lelazulhatunk. 

Egyetlen gyenge pontként a dzsesszesen gitárhúrtépkedős Everybody című trekket tudnám felhozni, valószínűleg ez lett az album rádió kompatibilis slágerének szánva, olyan is lett: tartalmatlan, elviselhetetlenül túlzsúfolt zenebona. 

Azért nyert aktualitást ez az album most, mert márciusban jelent meg a zenekar új Ep-je, a Put Em Up. Remélhetőleg ez már az új album előszele, kóstoltató a jóból. Az Ep egyetlen új számot tartalmaz kétféle – eredeti és instrumentál – változatban, itt Raashan Ahmad reppel nekünk, igazi ugrálós-csápolós nóta lett, idézve a We Are To Answer mulatósabb pillanatait. A többi szám az előző lemez trekkjeinek újra-, illetve továbbgondolása. Tekinthetünk így erre a lemezre egyfajta B-oldalaként is a legutóbbi albumnak, kivétel nélkül tökéletes újradolgozásokkal. Még az előbb lehúzott Everybody-t is gatyába rázták, amolyan Ursula 1000-es gatyába (csak utánérzés, valójában TM Juke remixről van szó). 

Jó szívvel ajánlom ezt a két albumot egyként mindenkinek, aki szeretne kicsit körülnézni, hogy mi a helyzet az univerzumban. Nem mellesleg az Ancient Astronauts dj-párosként sem utolsó, a Switchstance Recordings soundcloud oldalán mindig frissülnek a mixek, legtöbbjük letölthető, és azokban aztán kapunk mindent, balkántól a jazz-hiphopon át a house-ig, semmit nem sajnálnak tőlünk. 

Fogyasszátok, fogyasszátok!

http://www.myspace.com/ancientastronautsswitch
www.facebook.com/ancientastronauts 
http://www.discogs.com/artist/Ancient+Astronauts

Sierra Leone's Refugee All Stars - Rise and Shine (2010)

Tracklist:
1. Muloma (Let Us Be United)
2. Global Threat
3. Oruwiebie Magazine Bobo Medley
4. Living Stone
5. Dununya (The World)
6. Jah Mercy
7. Tamagbondorsu (The Rich Mock The Poor)
8. Bute Vange
9. Jah Come Down
10. Bend Down The Corner
11. Goat Smoke Pipe
12. Gbrr Mani (Trouble)
13. Watching All Your Ways

Label: Cumbancha

Sierra Leone Afrika nyugati partjainál fekszik. Még a 18. század végén telepítettek ide Amerikából, Afrikából és Ázsiából származó londoni színesbőrű rabszolgákat. Nehézkesen, de sikerült végül megtalálni a helyüket, 1792-ben megalapították Sierra Leone fővárosát Freetownt. Cirka ötven éve, hogy az ország felszabadult a gyarmatiság alól, azóta sorra jönnek a puccsok, egymás kezéből veszik ki a hatalmat politikusok, hadurak, üzletemberek és egyéb bűnözők. Azt hiszem tipikus afrikai történet. '91-től 2002-ig csúnya polgárháború tizedelte a lakosságot, a nép nem nézte jó szemmel, hogy az iszonyat mennyiségű (azóta már kimerült) gyémántkészletet ellúzerkodja az ország korrupt vezetése. Tíz év alatt 50.000-en vesztették életüket a polgárháborúban, és százezrek kényszerültek elhagyni otthonaikat, és a szomszédos Guineába, Libériába letelepedni. 

Egy guineai menekült táborban talált egymásra a zenekar három tagja, Reuben Koroma, felesége Grace, és Francis "Franco" John Langba. Reuben és Franco freetown-i profi zenészként éltek a harcok előtt, találkozásukkor viszont életükből már semmi nem maradt, csak azok a borzalmak, amik családjuk elvesztését jelentették. Röviddel találkozásuk után táborukban harcok törtek ki, így el kellett hagyniuk átmeneti otthonukat, és tovább vándorolni egy újabb táborba. Itt találtak rá aztán a zenekar többi tagjára, Arahim "Jah Voice"-ra, Mohammed Bangura-ra és Alhadji "Black Nature" Jeffrey Camara-ra. Zenekaruk célja megismertetni a világgal Sierra Leone és az onnan elmenekülni kényszerült emberek helyzetét. Zenéjük reményt ad, és segít feldolgozni azt a rengeteg fájdalmas élményt, amit az ott élők és a zenekartagok szinte kivétel nélkül átéltek. Mindenük elvesztését, családjuk lemészárlását, a nők megerőszakolását, rokonaik megkínzását. A zenekar történetéről és útjáról napjainkig filmet készített két amerikai dokumentumfilmes, Banker White és Zach Niles, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy minél több emberhez eljuthasson az üzenet.

A "Rise and Shine", csakúgy mint 2006-os első lemezük a "Living Like A Refugee" tradicionális afrikai zenei elemekből építkezik. Minden számukat áthatja az optimizmus és a vidámság, zeneterápiára tökéletes. A tipikus afrikai törzsi dallamok mellett a lemezen meghatározó stílus a reggae is. Olyan szokásosnak mondható témákat vesznek elő, mint a Peace-Love-Unity, minden számban előkerül Jah, de még a global warmingról is énekelnek. Fő vonaluk viszont a menekültek élete, a polgárháborús harcok szörnyűségei, és a politika. Mindkét albumuk tökéletes minden élethelyzethez, otthoni félhalk háttérzenének éppúgy, mint nyári szabadtéri bulira talpalávalónak. Árad a positive vibration.

Általában, ha találok egy új zenekart, akik megtetszenek, akkor csatlakozom valamelyik közösségi oldalon a csoportjukhoz, így mindig uptodate-nek lehet maradni turnék, megjelenések, más infók kapcsán. Csatlakoztam a SLRAS facebook fan page-éhez is, ahol olyan dolog fogadott, mint más bandánál még nem: szinte minden nap írt valaki nekik, hogy megköszönje azt az életre szóló élményt, amit a zenekar adott nekik a koncert által. Olyan pozitív energiát nyomnak ezek az emberek, amit még az mp3 is képes továbbítani, mi történhet akkor velünk egy koncerten?

Asszem mostantól ők az új legjobb barátaim, Nobel-díjat nekik!

http://www.discogs.com/Sierra-Leones-Refugee-All-Stars-Rise-Shine/release/2261925
http://www.facebook.com/refugeeallstars
http://www.myspace.com/therefugeeallstars

The Cinematic Orchestra - LateNightTales (2010)

 Tracklist:

1. Flying Lotus - Aunties Harp
2. Nick Drake – Three Hours
3. Eddie Gale – The Rain
4. Terry Callier - You're Gonna Miss Your Candyman
5. The Freedom Sounds Feat. Wayne Henderson - Behold The Day
6. DJ Food - Living Beats
8. Shuggy Otis - Aht Uh Mi Hed
9. Thom Yorke - Black Swan
10. Cinematic Orchestra – Restaurant
11. Steve Reich - Electric Counterpoint
12. Björk - Jóga
13. Imogen Heap – Cumulus
14. St.Germain - Rose Rouge
15. Songstress - See Line Woman
16. Sebastien Tellier - La Ritournelle
17. Burial - Dog Shelter
18. Burt Bacharach - South American Getaway
19. Cinematic Orchestra – Talking About Freedom
20. Will Self - The Happy Detective Part 3

Label: Night Time Stories

Esős napokra akartam időzíteni ezt a mesterművet, és ebből mostanában úgy néz ki akad majd bőven. Májusi eső aranyat ér! Nade térjünk a tárgyra! 

A LateNightTales sorozat 10 éves múltra tekint vissza, ez idő alatt olyan nevek rakták össze kedvenceiket egy lemezre, mint Fatboy Slim, a Groove Armada, a Snow Patrol, a The Flaming Lips stb. Ezek a nevek mindenestre jól mutatják, hogy milyen széles stílus skálán mozog a sorozat, mindenki hozza a maga szajréját.

A legutóbbi válogatást a The Cinematic Orchestra tagjai prezentálják nekünk, tökéletes érzékkel lavírozva a különböző stílusok között. Van itt 30-as évek jazz zenéje, nu-jazz 2000-ből, country és blues, és a lemez közepe felé még Björk is beköszön. A válogatás valamelyest mixelve van, mégis különálló trekkekként van rögzítve az album, ez nagy jópont. 

Hallgassátok szeretettel, és ha bevált akkor vegyétek is meg, kb 3.600ért itt is van, nagyon szép kiadvány, ajándék cd-vel. Én is megvettem, jó befektetés volt, nekem elhihetitek!

http://www.facebook.com/group.php?gid=2513169082
http://www.myspace.com/latenighttales
http://www.discogs.com/Cinematic-Orchestra-LateNightTales/release/2212492
buy it: http://www.latenighttales.co.uk/

Gentleman - Diversity –Deluxe Edition- (2010)

Tracklist:


cd1
01. The Reason
02. Ina Time Like Now
03. Lonely Days
04. Changes
05. Regardless
06. Nothin A Change ( Feat. Professor )
07. Hold On Strong
08. The Finish Line
09. Tempolution ( Feat. Red Roze )
10. Along The Way ( Feat. Patrice )
11. Help ( Feat. Million Stylez )
12. No Doubt About It
13. The Ceiling
14. No Time To Play

cd 2
01. Another Melody ( Feat. Tanya Stephens )
02. I Got To Go
03. It No Pretty
04. Moment Of Truth
05. To The Top ( Feat. Christopher Martin )
06. Fast Forward
07. Good Old Days ( Feat. Sugar Minott )
08. Everlasting Love
09. Distant Away
10. Shut Eye Country ( Feat. Radics & Luciano )
11. Bridge Over Wall
12. No Time To Play Remix
13. Intensions feat. Rebelion the Recaller
14. Thinking About You ( Feat. Cassandra Steen )

Label: Universal

Ezért (is) szeretem a tavaszt: a zenekarok ontják magukból az új albumokat, hogy azután a nyári fesztiválszezonban körbejárhassák velük a világot és mutogathassák büszkén. Így tett Tilmann Otto, Németország első számű reggaeművésze is, amikor április elején új albummal jelentkezett. Nem is aprózta el, rögtön egy dupla lemezzel ajándékozta meg a nagyérdeműt.

Legutóbbi lemezénél (Another Intensity) kicsit aggódni lehetett,hogy elmegy valamiféle bárgyú, érzelgős puding RnB felé, valószínűleg le kellett hasalnia az elbaltázott német közízlésnek és kiadnia egy VIVA-kompatibilis albumot is, hogy aztán visszatérhessen ahhoz a vonulathoz, ami igazán megy neki. Aktuális lemezét több féle verzióban adta ki, van itt egy lemezes verzió 19 trekkel, box set mindenféle finomságokkal, és ez a dupla lemezes deluxe edition, amin összesen 28 szám hallható. 1 óra 38 percben azért van idő körbejárni a stílusokat, így lehet hallani reggae-s, dancehall-os, rnb-s számokat éppúgy, mint dupstepes, hip-hopos trekkeket. Össze lett rakva egy tökéletes, változatos, album, ami egy percig nem válik unalmassá. A sokszínűséget még segíti, hogy olyan embereket gyűjtött maga mellé, mint a korábbi albumokon is jól bevált Patrice, Luciano, Jack Radics, illetve Sugar Minott, Proffesor, Red Roze, Patrice, Million Stylez, Tanya Stephens és még sorolhatnám, nem teszem. Egy valakit hiányolok nagyon a lemezről, méghozzá a jó öreg Cocoa Tea-t jamaikából, bár Red Roze hangja is majdnem tudja hozni azt az autentikusságot, amit Cocoa Tea-től kaphattunk.

A koncerteken most már hátulról nem a Far East Band támogatja, le lettek cserélve a The Environment-re. Azért remélem Tamikát megtartja, sok szép pillanatot köszönhetünk neki.

Örömboldogság, hogy tavaszra-nyárra van egy ilyen fincsi reggae lemezünk, már előre látom magunkat, ahogy vert hadakként fekszünk valami kertben a házibuli után, és közben Gentlemanék danolásznak a háttérben. Jó lesz...

http://www.myspace.com/gentleman

http://www.discogs.com/Gentleman-Diversity/release/2224094

http://www.facebook.com/Gentleman

Gotan Project - Tango 3.0 (2010)

 
Tracklist:

01. Tango square
02. Rayuela
03. Desilusion
04. Peligro
05. La gloria
06. Mil millones
07. Tu misterio
08. De hombre a hombre
09. El mensajero
10. Panamericana
11. Erase una vez

Label: XL Recordings

(Vigyázat, ez nem egy kedvcsináló poszt lesz! A leírtak csak az én véleményemet tükrözik, azért egy esélyt mindenképp érdemes adni a lemeznek.)

Már a mai megjelenés előtt pár nappal is letölthető volt a Gotan Project új albuma, én azért inkább megvártam a hivatalos dátumot, azt hiszem így korrekt. 

Nagy várakozás vette körül ezt a lemezt, annak fényében, hogy a La Revancha del Tango és a Lunaticó egyaránt mesterművek voltak, az electro-tango zászlóshajója teljesen egyedit alkotott mindkét lemezével. Mostani albumuk a Tango 3.0 címet viseli, azt ígérve, hogy  továbblépünk, hogy képesek fokozni az élményt, még beljebb engednek az argentínok szenvedélyes zenei világába, megint csavarnak rajta egyet, különlegesebbé téve az élményt. Ehhez képest – számomra sajnos – a Tango 3.0 inkább visszanyúl első művükhöz, a La Revancha del Tango-hoz. Ez egy már rég meghaladott stílus, számolatlan klónja van, nincs benne igazából semmi izgalmas. Amikor egy ismerősömnek mutattam az – egyébként nekem tetszetős – borítót, az első szava az volt, hogy szerinte alibi. Érdekes módon, nekem a lemezről volt ez az első, ami eszembe jutott: jól bevált klisék újracsomagolása, semmi, pontosabban nagyon kevés újítás, vérfrissítés. 

Már az album nyitószáma sem szerencsés szerintem, a Tango Square egy kifejezetten szomorú hangvételű, lehangoló dal, ilyennel nem kezdünk lemezt. A következő, Rayuela c. trekk kicsit javít a csorbán, azt a jópontot megkapja tőlem, hogy az első olyan szám (a Musical Youth – Pass the Dutchie-ját leszámítva, de az egy mestermű), amiben nem irritál a gyerekkórus. Az énekesnő Cristina Villalonga is beszáll a történetbe, a szokásos formáját hozzá, talán kicsit kevesebbet. Pozitív élmény az album húzótrekkje, a La Gloria, amiben végre van valami újítás a hangszerelésben, a lüktető basszusfolyam szépen végigkíséri az élettel teli tangóharmonika szólókat. Hasonló a benyomás még a Panamericana-val kapcsolatban is. A Erase Una Vez c. zárószámnak hasonlóan filmzene hangulata van, mint a Lunaticó utolsó trekkjének. Zárótrekk-fetisiszta lévén rendkívül fontosnak tartom, hogy szépen legyen lezárva az egész, ami itt majdnem sikerült is, de aztán mintha elvágták volna, egyszer csak vége a számnak, és bumm, nincs tovább. Talán az volt a céljuk, hogy ráférjen egy 45 perces kazetta "A "(vagy inkább "B") oldalára, más magyarázatot nem találok rá, miért kellett így lecsapni a végét.

Összeségében tehát nem lett egy nagy varázslat a Tango 3.0, mindenesetre a koncertjüket meg kell nézni, ha nem is a Szigeten, inkább talán Wiesenben, mégse egy nagyszínpadra való koncertről van szó.

discogs/myspace/facebook

Bonobo - Black Sands (2010)

Tracklist:

01. Prelude
02. Kiara
03. Kong
04. Eyesdown Featuring Andreya Triana
05. El Toro
06. We Could Forever
07. 1009
08. All In Forms
09. The Keeper Featuring Andreya Triana
10. Stay the Same Featuring Andreya Triana
11. Animals
12. Black Sands

Label: Ninja Tune

Igaz, hogy nem breaking news, de legalább volt időm megismerkedni vele, kiismerni elejétől a végéig, fülhallgatón és négy hangszórón, munka közben és otthon nosztalgiázva. Négy évet kellett várnunk, hogy Bonobo aka Simon Green előálljon újabb remekművével, tessék, itt van: március 24-én megjelent legújabb lemeze, Black Sands címmel.

Kezdetnek nézzétek meg jól a borítót. Nyugodtan szabad hinni az ígéretnek, kirándulni indulunk az esőerdőbe, ahol mindenféle csodalényekkel fogunk találkozni. Belépőként egy teátrális nyitánnyal találjuk szembe magunkat, itt még süt a nap, erdőszéli mesevilág. Elindulunk befelé a rengetegbe, a Kiara és a Kong c. számok mutatják nekünk az utat. Napfényként csengő (enyhe képzavar) hangminták kísérnek minket. Beljebb érve találkozunk Andreya Trianával az Eyesdown-ban, az erdei tündérrel, aki hozza már magával a húzós mélyerdei basszusait is, de nincs teljesen sötét, ebbe az erdőbe mindig szűrődik némi napfény. Andreya megjelenik, aztán el is tűnik, hogy később újra felbukkanjon a The Keeper és Stay The Same c. számokban.  Kiérünk a tisztásra (El Toro), mellette egy tó, épp papagájok szállnak fel, szárnycsattogás, színkavalkád (We Could Forever). A The Keeper c. szám némileg megzavarja a látomást, olyan érzetet kelt, mintha hirtelen kiugrottunk volna az erdőből, egy bárban találjuk magunkat. Persze lehet ez egy erdei ház is akár, néha pihenni is kell. A Stay The Same már a búcsút pedzegeti, elválni nehéz, én már csak tudom. Sokan tudják. 

A végén kikecmergünk az erdőből, aláfestésként pedig a címadó Black Sands szolgál, ami hosszú idő után versenyre kelhet nálam a legszebb zárótrekk címért, versenytársa a Gotan Project Paris, Texas c. száma. Mindkettő rajta lesz majd életem soundtrack válogatásán, ami talán dupla lemezes is lesz, ha nem vigyázok.

Bonobo tökéletesen ötvözi az előre rögzített hangmintákat az élő hangszerjátékkal, modern komolyzene, tündérmese, mégse bárgyú. Igaz, én tökéletesen elfogult vagyok Bonoboval kapcsolatban: olyan alapját jelenti ő a zenei világomnak, mint a Thievery Corporation, a Gotan Project, vagy Tosca, csak hogy a legnagyobbakat említsem. Sosem fog kikopni, mindig értéket fog képviselni, klasszikussá fog válni, az tuti.

Lehet, hogy kicsit érzelgősre sikerült ez a poszt, de sebaja, majd thekillrinyou professzor helyreteszi az egyensúlyt, én mostanában ilyen világot élek. Lesz majd menőbb poszt is, ígérem. De addig is hallgassátok fogyasszátok, és ha bevált vegyétek is meg. Én épp az imént küldtem nekik a bankót. 

Ha pedig egy fokkal kevésbé elfogult leírásra is kiváncsiak vagytok, akkor olvassátok el moesko-nak az esszéjét, aki nem csak zenefogyasztói szempontból közelíti meg a zenét, hanem sokkal inkább zeneirodalmi-esztétikai elemzést kapunk tőle, fokozottan ajánlott.

myspace/discogs/facebook

Dust Galaxy - Dust Galaxy (2007)

Tracklist:

1. Sun in Your Head
2. Limitless
3. Mother of Illusion
4. It's All Yours
5. River of Ever Changing Forms
6. Sons of Washington
7. Cherubim Sing
8. Overhead
9. Down
10. Come Hear the Trumpets
11. Crying to the Night

Label: Eighteenth Street Lounge Music

A washingtoni downtempo-lounge duó Thievery Corporation egyik guruja szóló projektbe kezdett – és milyen jól tette! Rob Garza lehet, hogy kicsit megcsömörlött a sok spiritualitástól, világzenétől, simogató női vokáltól és békétől, ezért úgy döntött, a húrok közé csap. Zenekara elkalauzol minket a porgalaxisba, ahol szappanbuborékok helyett kopár sivatagot, füstös krimókat, lehengerlő csajokat, punk-rock koncertet, pszichedéliát és mindenféle nagyon vagány cuccot találunk. De tényleg. Úgy látszik igazi zenész ez a Rob gyerek, ha ennyire sokoldalú tud lenni (visszautalva újra csak a Thievery Corporation-beli munkájára). Szólóprojektjében zenét ír, gitározik, minimális énekhangjával énekel, tökéletes atmoszférát teremtve kis világába. Ebben olyan zenészeket hívott segítségül, mint a szürreál-nagymester Shawn Lee a Ping Pong Orchestrából, a Primal Screamből a dobos Darrin Mooney és a billentyűs Martin Duffy, valamint a Cornershopból a szitárguru Adam Blake. 

Az albumon zseniális felütés a második Limitless c. szám, ami megmutatja, nem lesz itt szüttyögés, tökös bandával van dolgunk. Ugyanebben a hitünkben erősít meg minket később a River Of Ever Changing Forms, és a Cheribum Sing c. számok. A nyugisabb, elgondolkodtatóbb dalok közül a It's All Yours és a Crying To The Night c. dalokat emelném ki, a Sons Of Washington pedig hangulatával nemhogy megjósolja, egyenesen előidézi a régóta időszerű apokalipszist. 

A lemez 41 perces, de ennél nem is kell tovább nyújtani a dolgot, sose fáraszt el, mindig úgy érzed majd, hogy bírtad volna még hallgatni – és ez egy nagyon fontos jópont, eggyel közelebb a halhatatlansághoz. Nálam 10/10es.

myspace/discogs

Us3 - Broadway & 52nd (1997)

Tracklist:

1. Intro
2. Come on Everybody (Get Down)
3. Caught up in a Struggle
4. True to the Game
5. Snakes
6. I’m Thinking About Your Body
7. Grand Groove
8. Nowadays
9. Sheep
10. Doin’ a Crime
11. Recognise and Realise
12. Time and Space
13. Soul Brother
14. Hymn For Her

Label: Blue Note

A Us3 két dologhoz kétségtelenül nagyon ért: a jazz hip-hophoz és a csúnya borítókhoz. Na, de szerencsére nem azért ültem most ide a gép elé, hogy félresikerült albumborító sorozatok esztétikai elemzésébe bocsájtkozzak, hanem, hogy bemutassam nektek a 90-es kétezres évek egyik legismertebb és legjobb jazz hip-hop zenekarát. Szoktak lenni többé-kevésbé megalapozott fellángolásaim különböző jazz hip-hop zenekarok felé (például The Tribe Called Quest, The Sound Providers, Jurassic 5, Nujabes stb.), de idővel mindig rájövök, hogy a Us3 a csúcsa ennek a műfajnak. Hogy mi különbözteti meg őket a többiektől? Lássuk.

1992-ben alapította Geoff Wilkinson a zenekarát, Mel Simpsonnal az oldalán. Céljuk az volt, hogy összehozzák a klasszikus (Blue Note-féle) jazzt, a fiatalokat megérintő, számukra jól befogadható  samplerekkel, ütemekkel, a hiphoppal. Láthattunk már ilyet, csak más megközelítésből, hasonlóan jó érzékkel megvalósítva. Ennek eredményeképpen megszületett a 90-es évek egyik legnagyobb megaslágere, a Cantaloop (faaanki, faaanki), a Hand On The Torch c. lemez részeként, és az Egyesült Államokban eladott 1 millió példánnyal  el is hozta  a Blue Note kiadónál elsőként a platina lemezt. A "Cantaloop" elsöprő sikere persze kétélű penge, az itthoni laikusok egyből beskatulyázták a zenekart, nem tudtak elvonatkoztatni a Hubertus-gőzös, Bahnhofban töltött izzadtságszagú estéktől, ahol még részegen is a könyökén jött ki az embernek a "Cantaloop" refrénje – de legalább volt mikor kimenni sörért. Ennél a nótánál nem sikerült messzebbre ellátniuk, pedig van még bőven slágergyanús zenéjük, mind a mai napig.
A producer, Geoff Wilkinson aztán a második (a posztban szereplő) albumával egy olyan hagyományt teremtett, amit – kisebb kerülőkkel – a mai napig megtartott: minden albumon más énekesek, mc-k szerepelnek, így váltotta fel az első lemezen közreműködő Rahsaan Kelly-t, Kobie Powell-t és Tukka Yoot-ot KCB és Shabaam Sahdeeq. Nem szeretnék mostmár eltávolodni ettől az albumtól, de azért még meg kell jegyeznem, hogy ez okozta félig-meddig a vesztét a következő néhány albumnak, mert a latinos kísérletezgetés, és emellé a női vokálok túlságosan szappanoperás érzetet adtak a zenének, ezért csak legelfogultabb pillanataimban tudom hallgatni őket, nincs meg az univerzális örömforrás. Tehát a következő albumok (An Ordinary Day In An Unusual Place, Questions, Schizophonic, Say What?!, Stop, Think, Run) közül csak a legutóbbi, ami igazán említést érdemel, mestermű elejétől a végéig. Hiába, kemény mezőny, nehéz fennmaradni.
De visszatérve aktuális lemezünkhöz: szemben más hasonló stílusú zenekarokkal, itt nem csak egy-két ütemet samplereznek, és vakeráznak rá, nem is csak valami szerencsétlen zongora klimpírozik az okosságok alatt, szép hosszú futamokat hallhatunk. Igazából az egész albumot egy vasárnap reggeltől (kora délutántól) estig tartó zenei történetnek látom. Kezdjük a napot a reggeli (kora délutáni) felkelést kísérő hancúrozással ("I'm Thinking About Your Body"), amit követhet  később egy kis lájtos frizbizés, aláfestésként a "Nowadays" c. trackkel, este pedig felvehetjük a pókerarcunkat, és komolykodó képpel bólogathatunk a pszichedelikus hangulatú "Snakes", vagy "Sheep" c. számokra.  A többi nóta pedig elkísérhet minket közben onnan ide, innen oda. Mindezek hangulatát emelik a zsírprofi zongora, gitár, szoprán és tenor szaxofon, harsona és trombita kíséretek és szólók tökéletes hangulata.
Ezen a lemezen tényleg találkozik jazz és hip-hop. Egyiknek sem kell visszafognia magát, egyik sem akarja elnyomni a másikat, tökéletes harmónia jellemzi őket. Kiegészítik egymást, így válik teljessé és különlegessé az album.
Köszönet Geoff Wilkinsonnak, amiért a mai napig ontja magából a válogatott remekműveket, és ezt meg is mutatja nekünk előben, ha teheti. Így sikerült majdnem egy éve találkoznom velük az a38-on, a lemezbemutató turnéjukon: a 8 tagú zenekar életem egyik legfaszább műsorát nyomta le, a dj a feje tetején lévő lemezjátszóval szkreccselt, a két huszonkevés éves mc huligán mongúzként szaladgált a tánctéren és csajozott, hogy aztán koncert után a bőgőssel együtt brékeljenek a közönségnek egészen hajnalig. Geoff Wilkinson pedig jó apukaként nyugodt szívvel nézte mindezt végig macbookja mögül. Hagyta, hadd játszódjanak a gyerekei, ha már ilyen rendesen dolgoztak egész este.

 discogs/myspace/facebook

Bonobo - Days to Come

Tracklist:

01. Intro
02. Days To Come (feat. Bajka)
03. Between The Lines (feat. Bajka)
04. The Fever
05. Ketto
06. Nightlife (feat. Bajka)
07. Transmissions94 (parts 1 & 2)
08. On Your Marks
09. If You Stayed Over (feat. Fink)
10. Walk In The Sky (feat. Bajka)
11. Recurring

Label: Ninja Tune

Régóta várt megjelenések előzetesével folytatnám a sort, ha már ilyen jó hónapoknak nézünk elébe. Kapunk hamarosan az Alphawezentől, a Gotan Projecttől, Bajkától és Bonobótól is új lemezt.

A mai poszt az utóbbiról, Bonobóról aka Simon Greenről fog szólni, annak apropóján, hogy felrakott soundcloudra egy 11perces mixet a március 29-én megjelenő új albumáról (lentebb hallgatható), a "Black Sands"-ről. Ez is már régóta időszerű esemény volt, lassan 4 éve, hogy megjelent legutóbbi műremeke, a Days to Come. A minimix alapján azt mondhatom bőven megérte a várakozás, a magasra tett lécet simán átviszi új művével. A srác 18 évesen kezdte a muzsikálást, a Tru Thoughts kiadó When Shapes Join Together c. válogatásán szerepelt egy trekkje, amit aztán karrierjének töretlen felívelése követett. Ez azóta sincs másként.

Legutóbbi lemezén (ami ebben a postban szerepel) Bajkával dolgozik, akinek hangja képezi az egyik fő pillérét az albumnak. Őt hallgatva az az érzésem támad, hogy ő talán sokkal többet tudhat nálunk a világ működéséről, olyan mintha legalábbis a földanya szócsöve lenne, biztonságot ad, otthonosságot, visszaadja a világ fennmaradásába vetett bizalmat. Ehhez persze szükség van a megfelelő alapra, amit Bonobo hangmintákból összepakolt néhol filmzenés, néhol westernhangulatú, máskor pedig igazi experimentál jazzbe hajló zenéje biztosít. És, ha szeretnénk, ráadhatjuk a trip-hop jelzőt is, ezzel is visszaadva a stílusnak a becsületét, amit már sokan, sokszor eltékozoltak. Az album csúcspontja a Transmission94, de a Between The Lines és a Walk In The Sky c. számok is kiemelkednek a többiek közül.
Ajánlom még figyelmetekbe a korábbi albumait is, kivétel nélkül az összeset. (Kis keresgélés után megtaláljátok őket az internetzen.) Ha pedig megkukkeroljátok Bonobo myspace-ét, akkor megnézhetitek a The Keeper c. videoját, Andreya Tiranával, a "Black Sands" új hangjával.

Bonobo 'Black Sands' Album Mini Mix by Ninja Tune

discogs/myspace/facebook

Gotan Project - Lunaticó (2006)

Tracklist:

1. Amor Porteño

2. Notas
3. Diferente
4. Celos
5. Lunático
6. Mi Confesión
7. Tango Cancion
8. La Vigüela
9. Criminal
10. Arrabal
11. Domingo
12. Paris, Texas

Label: ¡Ya Basta!

Hosszas hallgatás után újra itt, méghozzá egy komoly aktuálissal rendelkező album bemutatásának szándékával. Egyrészt ennek a lemeznek a posztolásához az ihletet Barcelonában szívtam magamba, elkapott a spanyol vájb, másrészt pedig... de erről majd később. 

Szóval a francia-argentin zenekar majd' 4éves albuma ette be magát teljesen a szívembe az elmúlt napokban (eddig is ott volt, de a spanyoloknak sikerült rádobniuk még egy nagy lapáttal). A Lunaticó 12 száma elejétől a végéig mestermű. A nevében a "tango" szótagjait megfordító és az electro-tangót világhírűvé emelő  zenekar komoly előkészületek után jelentette meg második (Inspiración Espiración válogatásukkal együtt harmadik) lemezét, mely néhol szívbemarkolóan romantikus, máskor forradalmian feszes, de a kellemes bárhangulatot sem spórolták le róla, köszönhetően többek közt a spanyol Cristina Villalonga karakteres énekhangjának, Nini Flores meghatározó tangóharmonika-játékának, a Mi Confesión című számban közreműködő Koxmoz duónak, a Calexico zenekarnak és még sorolhatnám. Ez az album egyike azon keveseknek, amiket azt hiszem több, mint száz alkalom után is úgy tudom végighallgatni, mintha először hallanám, az első perctól az utolsóig áthat minden porcikát, elrepít Argentínába, Spanyolországba, tulajdonképpen bárhova ahová szeretnéd, a lényeg, hogy legyen arrafelé elegendő temperamentum. 

Számomra még azért rendkívül fontos ez a lemez, mert minden idők talán legszebb zárószámát sikerült megírnia a zeneszerző párosnak a Páris, Texas "személyében". Ha egyszer majd meghalok remélem ezt a dalt fogom utoljára hallani, és akkor majd talán úgy fogom érezni, szép lezárást kapott zenei pályafutásom. 

A másik aktualitása a Gotan Projectnek, hogy hamarosan, szinte napra pontosan négy évvel a Lunaticó megjelenése után, április 19én fog megjelenni következő album a Philippe Cohen Solal és Christoph H. Müller által irányított zenekarnak, Tango 3.0 címmel. Kicsit olyan ez mint a karácsony, az ajándék egy kis darabkáját meg is leshetitek a kollektíva myspace oldalán, érdemes.

discogs/myspace/facebook

Tosca - J.A.C. (2005)

 

Tracklist:

1. Rondo Acapricio 
2. Heidi Brühl 
3. Superrob 
4. John Lee Huber 
5. Pyjama 
6. The Big Sleep 
7. Damentag 
8. Naschkatze 
9. Züri 
10. Sala 
11. Forte 
12. No More Olives

Label: Studio !K7

Szóval az úgy volt, hogy Kruder és Dorfmeister
valamikor a kilencvenes évek elején gatyába rázták a bécsi downtempo
szcénát, ami annyira jól sikerült nekik, hogy azóta is az ő csecsükből szopják
az osztrákok, hogy mi fán terem a nyugodalmas elektronikus zene. Nagy
klasszikus a The K&D Sessions című dupla remix-válogatásuk, amin
olyan előadók számait gondolták újra, mint Roni Size, a Bomb The Bass, Count
Basic, vagy Rainer Trüby. Csináltak még egy DJ-Kicks remix albumot a !K7-nek,
és még egyéb remekműveket, de aztán – legalábbis ami a fő
csapásirányt illeti –, szétváltak útjaik. Peter Kruder a Madrid de Los
Austrias-szal megcsinálta a (szerintem kevésbé sikerült) Peace Orchestrát,
Richard Dorfmeister pedig Rupert Huberrel együtt létrehozta a Tosca nevű
duót. 
A J.A.C. című album, ami Dorfmeister és Huber fiainak,
Joshua, Arthur, és Conrad nevének
kezdőbetűit viseli, az ötödik a sorban, és véleményem szerint a legjobban
sikerült. Az a fajta downtempo muzsika ez, ami nem puding, nem szüttyögős,
mégcsak nem is bárgyú, sokkal inkább teli van energiával, mozgalmassággal, és főként
nagyon szexi (ahogyan az ismeretlen részeg mondaná a mokka cuka melletti lépcsőn:
"lájtosan kefélős"). Rögtön a második trekk tökéletes hangulatot
teremt Samia Farah finoman füstös vokáljával, jól megalapozva a további érzékletesen
adagolt lüktetését az albumnak. Az album abszolút csúcspontja a
"Zuri" című nóta, ha erre kelsz reggel, akkor biztos, hogy nem
történhet semmi baj aznap, egész nap ezt fogod dúdorászni.
Tökéletes mű elejétől a végéig, azt
javaslom (ugye, Zsuzsi?) tegyétek magatokévá, és ajándékozzátok meg magatokat
és szeretteiteket ezzel a csodálatos zenei orgazmussal.
Jó hétvégét!

discogs/myspace/facebook 

Sola Rosa - Get It Together (2009)

Tracklist:
1. The Ace of Space
2. Turn Around Feat. Iva Lamkum
3. Del Ray
4. Humanised Feat. Bajka
5. Love Alone Feat. Spikey Tee
6. Get It Together
7. I've Tried Ways Feat. Serocee
8. Lady Love Feat. Bajka
9. All You Need
10. Bond Is Back
11. These Words, These Sounds, These Powers

Label: Way Up Recordings

A napokban jelent meg Bajkának a szólólemeze, a Bajka In Wonderland, végre előállt a saját cuccával. Az albumot – amit német a chinchin records ad ki –, tapasztalt jazz zenészekkel vette fel. Bár az sem volt rossz, amikor olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Bonobo, a Radio Citizen, vagy a Sola Rosa, azért itt volt az ideje, hogy kicsit belehallgathassunk a saját világába is. Ami csak az övé.
Na most amíg várakozni kell Bajka albumára, addig időtöltésként itt van ez a zenekar Új Zélandról, a Sola Rosa. Ahhoz képest, hogy ez a harmadik albumuk, és már 2000. óta aktívkodnak, meglepően keveset hallani róluk itthon (és máshol), pedig Új Zéland elég erős zenekarokkal bír, úgy mint a Fat Freddy's Drop, vagy a Salmonella Dub, szóval lett volna ki elhozza a hírüket Európáig, ha már saját maguk nem jutottak el idáig. Az albumukon főként swing, jazz, latin (nem kell megijedni), reggae, dancehall elemeket vegyítenek, Bajkán kívül olyan közreműködőkkel, mint a Londonban élő jamaikai dj-mc Spikey Tee, a 22 éves új zélandi Iva Lamkum.
Nagyon eklektikus, bológatós albumot raktak össze, ami simán megállja a helyét bármelyik ország bármelyik fesztiválján. Érdemes megnézni a videóklipjeiket is, szép munkák.

discogs/myspace/facebook

Balkan Beat Box - Blue Eyed Black Boy (2010)

Tracklist:

01. Intro
02. Move It
03. Blue Eyed Black Boy
04. Marcha De La Vida
05. Dancing With The Moon
06. Kabulectro
07. My Baby
08. Balcumbia
09. Look Them Act
10. Smatron
11. Lijepa Mare
12. Why
13. Buhala
14. War Again

Label: Crammed Discs

Pont a minap gondolkoztam azon, hogy igazán eljött már az ideje egy új Balkan Beat Box lemeznek, erre tessék: március 10-én fog megjelenni az új albumuk, ami a kiskalózoknak köszönhetően már most itt hever a virtuális lemezgyűjteményünkben. A New Yorkba valósi banda tíz tagja innen-onnan érkezett, amerikaiak éppúgy vannak benne, mint bolgárok, vagy törökök. Zenéjükkel a politikai határok eltörlése a céljuk, egyesíteni a világ nemzeteit. Magasztos (és kevés sikerrel kecsegtető) célok ezek, de azt hiszem sikerült legalább megtalálniuk a legjobb eszközt a peace&love&unity megteremtésére. Remélem nyáron eljönnek megmutatni mit hoztak össze, és mi is hozzá tehetjük a magunkét a világbékéhez. 

A 2007-es Nu Med c. albumhoz képest nekem egyelőre kevés ez a lemez, bár még csak másfélszer volt alkalmam meghallgatni. Talán még maguknak is túl magasra tették a lécet az előző lemezükkel, aztán tessék, ugrálhatnak most akárhogy, azt már nem fogják elérni. Itt most kevesebb a hip-hop és a reggaeton, viszont több az autentika, a klezmer és a lassú reggae, a balkáni vonal szerencsére masszívan megmaradt. Azért seggrázásra ideális, biztos vagyok benne, hogy ez az album is beeszi magát a budapesti éjszakába, ahol egy kicsit is figyelnek arra, hogy milyen zene szóljon, ott ez menni fog. Mérget veszek rá!;)

myspace

Jazzflora 1-2 - Scandinavian Aspects Of Jazz (2004/2005)

Tracklist:

Jazzflora 1:

01. Kuusumun Profeetta - Kovin Lentaen Kotiin Kaipaan
02. Hird - I Love You My Friends
03. Elsa - Open The Door
04. Butti 49 - Alan Accelerates
05. Povo - Good & Bad
06. Iony - Logic Of Space
07. Koop - Tonight (Nicola Conte New Jazz Version)
08. The Five Corners Quintet - Trading Eights
09. Oddjob - Bloodstream
10. Kahuun - Marinade
11. Stockholm Cyclo - Noisuf (Raw Jazz Take)
12. Xploding Plastix - Comatose Luck

Jazzflora 2:

01. [Re:Jazz] - La Mouche Lumiere (The Society Remix) (5:58)
02. Soular Sound - Things We Do (5:04)
03. Hird - I Love You My Hope (Do Right Remix) (6:22)
04. Teddy Rok Seven - Askaa! (6:20)
05. Pekka Streng - Puutarhassa (In The Garden) (4:48)
06. Povo - We Are Povo (4:44)
07. Jukka Eskola - Buttercup (8:30)
08. Hird - Memories From The Room (7:11)
09. The Five Corners Quintet - Three Corners (4:30)
10. Wibutee - 1-800-Skauen (4:02)
11. Iony - Kit Woolven (6:21)
12. Embee Feat. Reinis Zarins Quartet - Shibuya (4:02)

Label: DNM - Dealers of Nordic Music

Úgy látszik, egyelőre eléggé széttartunk muzikálisan a beszédesnevű thekillrinyou kollégával, de muszáj ezzel folytatnom. A skandináv jazznek nagyon megszaladt a 2000-es évek elején. Megszületett/óriási hírnévre tett szert a Koop, a Five Corners Quintet, a Nuspirit Helsinki, a [re:jazz] és még sorolhatnám sokáig a zenekarokat. Nagyon finom, letisztult jazzt játszanak ezek a bandák, az ember a csontjaiban érzi, milyen lehet kisimult arcú öregnéniként Stockholm egyik loftjának a minimáldizájn foteljában tüppedni, és közben ilyen muzsikákat hallgatni valami puccos hi-end hangszerkón. Persze közben, ha Magyarországra jön koncertezni valamelyikük, akkor sincs hiba, simán elsüllyed tőlük is az a38, ha arról van szó.

Ezeket a zenekarokat szedte össze a 2002-ben alakult Dealers of Nordic Music, a kontemporális (mi erre a magyar szó?) zenékre szakosodott kiadó. Olyasmi lehetett ez, mint itthon a Deep Distribution, csak a DNM egy szűkebb skálán mozgott zeneileg. Célja az volt, hogy felkeltse a fiatalok érdeklődését a jazz iránt, de szerencsére mindezt úgy, hogy magát a zenét is hozzáigazította az igényekhez. Ennek lett az eredménye ez a két válogatás. A válogatásokon találhatók olyan előadók, akiket jó eséllyel sehonnan máshonnan nem fogsz előkeríteni, ők valószínüleg egy-egy jól sikerült szám után letették a lantot. Vannak viszont azok a zenekarok, akik a mai napig termelik a muzsikát, és a Jazzflórákon remixekkel képviseltetik magukat. Innentől igazán érdekes a dolog, ugyanis ezeket a számokat nagyon finom house-zal, lounge-dzsal és más – csak kötőjellel toldalékolható – stílusokkal elegyítették, amitől még minimalistább, pontosabb, húzósabb tempójúak lettek. Sajnos azóta (2007 körül) a DNM - Dealers of Nordic Music lehúzta a rolót, és nem nagyon jelentkeznek új kiadványokkal. Remélem csak arról van szó, hogy átalakulnak, új nevet adnak maguknak, új barátokat szereznek, és folytatják ott ahol abbahagyták, mert nélkülük nem lenne ma ugyanaz az emberek skandináv jazzhez való viszonya, sokat köszönhetünk nekik.

Szerintem ezek a skandinávok bármeddig tudnák fokozni a letisztultságot, amihez tulajdonképpen adott is nekik minden körülmény: jólét, hideg, természet, az építészetük, a formatervezésük, az egész életformájuk. 

A Jazzflora 2 a fogyaszthatóbb, az egyet inkább csak azért tettem fel, mert így teljes a poszt.

discogs1/discogs2/myspace

Alphawezen - Comme Vous Voulez (2007)

Tracklist:

01. Alphawezen - Green Eyes
02. Alphawezen - Gun Song
03. Alphawezen - Fim3 (Brigitte Bardot)
04. Alphawezen - Days
05. Alphawezen - Freeze
06. Alphawezen - Out of Sight
07. Alphawezen - Me Optimized
08. Alphawezen - Road Movie1
09. Alphawezen - Deja-Vu (Vocal Version)
10. Alphawezen - RootsTrackers
11. Alphawezen - heimat.de
12. Alphawezen - El Nino
13. Alphawezen - A Thousand Tears
14. Alphawezen - Doux Rêves

Label: Mole Listening Pearls

discogs/myspace

Az előbbi slágerszajré után kicsit mélyebbre megyek. Az Alphawezen Ernst Wawra producer és a török származású énekesnő, Asu Yalcindag duója Aachenből. Zenéjük körbejárja az emberi kapcsolatok, a természet, a világmindenség, Isten kérdéskörét, mindezt nagyon finom houseba csomagolva. Modernkori filozófia. Egyébként múlt novemberben jelent meg egy remix albumuk Snow Glow címmel, ez kábé felöleli az eddigi 3 albumuknak a termését. Ha ez bejött, járjatok utána mindenképp ennek a válogatásnak, én épp most hallgatom először, nice. Nyáron pedig jön a negyedik albumuk, várjuk.

Parov Stelar - Coco (2009)

Tracklist: 

CD1
01. Coco (feat. Lilja Bloom)
02. Hurt
03. For Rose
04. True Romance (feat. Lilja Bloom)
05. Distance (feat. Lylith)
06. Wake Up Sister
07. Let's Roll (feat. Blaktroniks)
08. Sunny Bunny Blues (feat. Veda 36)
09. Dandy (feat. Yola B.)
10. Your Man
11. Promises (feat. Klaus Hainy)
12. Letoile (feat. Max the Sax)
13. You And Me (feat. Lilja Bloom)

CD2
01. The Mojo Radio Gang (Radio Version)
02. Ragtime (feat. Lilja Bloom)
03. Silent Snow (Original Version)
04. Libella Swing
05. Catgroove
06. Matilda
07. The Flame
08. Fleur de Lille
09. Hotel Axos
10. Monster (Original Version)
11.Nosferatu (Original Version)
12. Starlight (Clubversion)
13. The Mojo Radio Gang (Club Version)

Label: Etage Noir Recordings


A bécsi nujazz szcéna elsőszámú előadója szerencsére megtalálta végre saját magát, és sikerült egybefognia az első két albumának (Rough Cuts, Seven & Storm) downtempos, jazzes, érzelgős hangulatát a harmadik albumának (Shine) diszkós-technós veretésével. Ez lett az arany középút, szerelmes nótákat követ a balkáni rezesbanda és a minimál house matekos kopogtatása. Bár egy-két számnál még most is sikerült eltévednie, aminek ál-laza hiphop (Let's Roll), vagy végeláthatatlan veretős house az eredménye, ennek ellenére otthonra, bringára, autóba, buliba, bárhova mégis tökéletes. 
Az egyik kedvencemet kapjátok 2009-ből első posztként, hogy többek tudjatok róla, mint amit a Petőfin hallani. 
Később aztán majd jönnek a többiek is!

discogs/myspace