Faithless - The Dance / 2010

Ez év május 14-én (illetve 16-án, attól függ a Föld szerencsésebb felén éled-e felhőtlen életed) új lemezzel örvendeztetett meg minket a legendás angol elektro-duó (vagy -trió), akiket legtöbben Faithless néven ismertek. A bandának ez a hatodik sorlemeze, nézzük mit hallunk.

A ’90-es évek végén, ’00-ás évek elején olyan felejthetetlen számokkal lopták be magukat a kicsi szívünkbe, mint a We Come One, Tarantula, God Is A DJ, Insomnia és még sorolhatnám. Minden diszkó, ami valamit is adott magára esténként legalább egyszer lepörgette az egyik nagy slágerüket (főleg az We Come One-t), és minden diszkós el tudta fütyülni az Insomniát. Ez nagyon ma sem változott, mondjuk a diszkóknak lecserélődött a közönsége, (morzsoljunk is el együtt egy könnycseppet) attól még a 2007-es Szigetes partin a God Is A DJ csapta az arcunkba a legnagyobbat.

Az éles váltás a No Roots lemezen történt, a diszkóból kivonulva, a szintit gitárra cserélve, négy negyedet széttördelve folytatták, zseniális lemez született. Néztek is az ekisek, hogy mi ez a fűszag, magabiztosan hozták a témákat mind zeneileg, mind szövegileg, zseniális marketinget építve a makelovenotwar téma köré. Debütáló sláger nem is született, a grúvi Mass Destruction-ből kellett valami táncolhatót gyúrni, majd azzal rommá játszatni az MTV-t.

A sorban következő To All New Arrivals már alig kapott valami visszhangot, ha nem futok bele véletlenül, nem is értesültem volna róla, hogy van új Faithless. Ebbe valószínűleg az is belejátszik, hogy a mindenható média (élükön az MTV) nem volt hajlandó a Bombs-ra készült, hatásvadász képekkel operáló videót sugározni mondván; atombomba gombafelhőt idillien, tengerparton futkározó család mögé helyezni, a pornóhoz hasonlóan árt(hat) az átlag tévénéző személyi fejlődésének, és ront(hat)ja a közhangulatot. Akkoriban ez nem volt túl sikeres kampány, mai napig kb. 14 és fél ezren látták a youtube-on, szemben M.I.A. kb. egy hónapja megjelent betiltott videójával, ami már most 353 ezer megtekintés felett jár. Lady Gaga direkt youtube-ra készített Telephone című kisfilmjéről nem is beszélve (42.673.929 megtekintés pillanatnyilag).

A srcácok azonban időközben rájöttek, hogy ők nem világmegváltó békeharcosok (Bonóból egy is elég), vagy szétesett chill-out arcok, hanem ők diszkósok, a teknó és a potméterek az ő életterük, akik egyetlen dologhoz értenek: táncolható, minőségi elektronikus zenét csinálni. Pontosan ezt halljuk a legfrissebb, már a névadásnál sejthető, The Dance című lemezen. Csak annyi finomkodás és elszállás van benne, főleg a lemez közepén, amennyi feltétlenül szükséges (egy stadionban mégsem úgy szól hosszú perceken át a szeletelés). A számok nagy része táncolós, négynegyedes, kötelező parti elem, ez kell a népnek. Mindenki bulizni megy el a koncertjükre és nem politizálni.

Érdekességként két dolog a végére. Egyrészt: két számban is (Feelin’ Good és North Star) Dido Florian Cloud de Bounevialle O'Malley Armstrong, ismertebb nevén Dido énekel, amit viszont kevésbé ismert tény, hogy ő Rollo (Rollo Armstrong) kishuga. Másrészt: a lemezt kizárólag az iTunes-on keresztül, illetve a Tesco-ban lehet kapni, amitől én személy szerint hányok, hiszen mégiscsak egy olyan formációról van szó, akik koszos klubokból, szaros pincékből nőtték ki magukat, ahol még a garázsajtóról is a sav, meg a rush csöpögött.

Enjoy!

http://www.myspace.com/faithlessmusic