Portico Quartet - Black & White Sessions (2009)

Tracklist:

01. Dawn Patrol
02. News From Verona pt.2
03. Untitled
04. The Full Catastrophe
05. Midnite Delite
06. Johnson
07. November

Label: Society Of Sound Music

Unatkozó dúsgazdag apukák játszótere a Bowers&Wilkins: hi-end csillivilli hangcuccokat gyárt, olyan eszközökhöz, mint az ipod/iphone, Jaguar XJ, és persze van nekik ultramenő hangszórójuk, fejhallgatójuk, házimozi rendszerük, szóval szinte minden, ami egy audiofilt boldoggá tehet. 

Szerencsére nem ragadtak le annál, hogy csak technikai értelemben tesznek boldoggá, tartalmat is szolgáltatnak hozzá. Peter Gabriel kurátorkodásával ígéretes fiatal tehetségek, legendás öregek, szimfonikus zenekarok, segély projektek keretében született albumok anyagait veszik fel, hogy aztán az összes digitálisan elérhető magas minőségű formátumban közreadják azokat. Úgyhogy most fogom magam, jól megerőszakolom őket, és megmutatom nektek az egyik kiadványukat, átlag 230kbps mp3 formátumban!

A Portico Quartet négy dél-londoni fiatal srác zenekara. (Sajnos nálam is beköszöntött az az idő, amikor tőlem fiatalabb emberek csinálnak zsírprofi dolgokat.. Hiába, 20 fölött már minden nap ajándék!) Zenéjük egészen új megközelítése a dzsessznek, tökéletesen egyéni hangzásvilág, különleges hangszerekkel. Jó érzéssel tölt el, hogy úgy képesek valami újat vinni zenei stílusukba, hogy a végeredmény nem valami fejletépős free-jazz őrület lesz, hanem érzelmekkel teli, velőig ható harmóniák sora.

A Bowers&Wilkins Music Club kilencedik kiadványán a Portico Quartet összeválogatott hét régi-új trekket, hogy aztán újragondolja/feljátssza azokat a Real World Studioban. Zenéjüket sokszor afrikai motívumok dúsítják, és hangulatvilágok egész sorát vonultatják fel. Drámai, indulatos, hajnali-reményteli, feszült, szerelmetes. Mikor decemberben Koppenhágában jártam, akkor hallgattam meg először igazán ezt a lemezt. Így a környezet dobott még egy lapáttal a lemez hatására. Hogyismondjam, nehéz idők jártak akkor, és ez a zene tökéletes aláfestést adott azoknak a napoknak, mutatott perspektívát, nem csak letargiába, önsajnálatba tolt finoman, észrevétlenül.

A lemezt egyértelműen a szoprán szaxofon és a különleges, földöntúli hangzásvilágot kölcsönző »hang« nevű ütőshangszer viszi a hátán, de a teljes egészet mégis a nagybőgő és az ütősök közreműködésével kapjuk meg. Élvezzetek!

www.facebook.com/porticoquartet
www.myspace.com/porticoquartet
http://www.discogs.com/artist/Portico+Quartet

The Cinematic Orchestra - LateNightTales (2010)

 Tracklist:

1. Flying Lotus - Aunties Harp
2. Nick Drake – Three Hours
3. Eddie Gale – The Rain
4. Terry Callier - You're Gonna Miss Your Candyman
5. The Freedom Sounds Feat. Wayne Henderson - Behold The Day
6. DJ Food - Living Beats
8. Shuggy Otis - Aht Uh Mi Hed
9. Thom Yorke - Black Swan
10. Cinematic Orchestra – Restaurant
11. Steve Reich - Electric Counterpoint
12. Björk - Jóga
13. Imogen Heap – Cumulus
14. St.Germain - Rose Rouge
15. Songstress - See Line Woman
16. Sebastien Tellier - La Ritournelle
17. Burial - Dog Shelter
18. Burt Bacharach - South American Getaway
19. Cinematic Orchestra – Talking About Freedom
20. Will Self - The Happy Detective Part 3

Label: Night Time Stories

Esős napokra akartam időzíteni ezt a mesterművet, és ebből mostanában úgy néz ki akad majd bőven. Májusi eső aranyat ér! Nade térjünk a tárgyra! 

A LateNightTales sorozat 10 éves múltra tekint vissza, ez idő alatt olyan nevek rakták össze kedvenceiket egy lemezre, mint Fatboy Slim, a Groove Armada, a Snow Patrol, a The Flaming Lips stb. Ezek a nevek mindenestre jól mutatják, hogy milyen széles stílus skálán mozog a sorozat, mindenki hozza a maga szajréját.

A legutóbbi válogatást a The Cinematic Orchestra tagjai prezentálják nekünk, tökéletes érzékkel lavírozva a különböző stílusok között. Van itt 30-as évek jazz zenéje, nu-jazz 2000-ből, country és blues, és a lemez közepe felé még Björk is beköszön. A válogatás valamelyest mixelve van, mégis különálló trekkekként van rögzítve az album, ez nagy jópont. 

Hallgassátok szeretettel, és ha bevált akkor vegyétek is meg, kb 3.600ért itt is van, nagyon szép kiadvány, ajándék cd-vel. Én is megvettem, jó befektetés volt, nekem elhihetitek!

http://www.facebook.com/group.php?gid=2513169082
http://www.myspace.com/latenighttales
http://www.discogs.com/Cinematic-Orchestra-LateNightTales/release/2212492
buy it: http://www.latenighttales.co.uk/

Us3 - Broadway & 52nd (1997)

Tracklist:

1. Intro
2. Come on Everybody (Get Down)
3. Caught up in a Struggle
4. True to the Game
5. Snakes
6. I’m Thinking About Your Body
7. Grand Groove
8. Nowadays
9. Sheep
10. Doin’ a Crime
11. Recognise and Realise
12. Time and Space
13. Soul Brother
14. Hymn For Her

Label: Blue Note

A Us3 két dologhoz kétségtelenül nagyon ért: a jazz hip-hophoz és a csúnya borítókhoz. Na, de szerencsére nem azért ültem most ide a gép elé, hogy félresikerült albumborító sorozatok esztétikai elemzésébe bocsájtkozzak, hanem, hogy bemutassam nektek a 90-es kétezres évek egyik legismertebb és legjobb jazz hip-hop zenekarát. Szoktak lenni többé-kevésbé megalapozott fellángolásaim különböző jazz hip-hop zenekarok felé (például The Tribe Called Quest, The Sound Providers, Jurassic 5, Nujabes stb.), de idővel mindig rájövök, hogy a Us3 a csúcsa ennek a műfajnak. Hogy mi különbözteti meg őket a többiektől? Lássuk.

1992-ben alapította Geoff Wilkinson a zenekarát, Mel Simpsonnal az oldalán. Céljuk az volt, hogy összehozzák a klasszikus (Blue Note-féle) jazzt, a fiatalokat megérintő, számukra jól befogadható  samplerekkel, ütemekkel, a hiphoppal. Láthattunk már ilyet, csak más megközelítésből, hasonlóan jó érzékkel megvalósítva. Ennek eredményeképpen megszületett a 90-es évek egyik legnagyobb megaslágere, a Cantaloop (faaanki, faaanki), a Hand On The Torch c. lemez részeként, és az Egyesült Államokban eladott 1 millió példánnyal  el is hozta  a Blue Note kiadónál elsőként a platina lemezt. A "Cantaloop" elsöprő sikere persze kétélű penge, az itthoni laikusok egyből beskatulyázták a zenekart, nem tudtak elvonatkoztatni a Hubertus-gőzös, Bahnhofban töltött izzadtságszagú estéktől, ahol még részegen is a könyökén jött ki az embernek a "Cantaloop" refrénje – de legalább volt mikor kimenni sörért. Ennél a nótánál nem sikerült messzebbre ellátniuk, pedig van még bőven slágergyanús zenéjük, mind a mai napig.
A producer, Geoff Wilkinson aztán a második (a posztban szereplő) albumával egy olyan hagyományt teremtett, amit – kisebb kerülőkkel – a mai napig megtartott: minden albumon más énekesek, mc-k szerepelnek, így váltotta fel az első lemezen közreműködő Rahsaan Kelly-t, Kobie Powell-t és Tukka Yoot-ot KCB és Shabaam Sahdeeq. Nem szeretnék mostmár eltávolodni ettől az albumtól, de azért még meg kell jegyeznem, hogy ez okozta félig-meddig a vesztét a következő néhány albumnak, mert a latinos kísérletezgetés, és emellé a női vokálok túlságosan szappanoperás érzetet adtak a zenének, ezért csak legelfogultabb pillanataimban tudom hallgatni őket, nincs meg az univerzális örömforrás. Tehát a következő albumok (An Ordinary Day In An Unusual Place, Questions, Schizophonic, Say What?!, Stop, Think, Run) közül csak a legutóbbi, ami igazán említést érdemel, mestermű elejétől a végéig. Hiába, kemény mezőny, nehéz fennmaradni.
De visszatérve aktuális lemezünkhöz: szemben más hasonló stílusú zenekarokkal, itt nem csak egy-két ütemet samplereznek, és vakeráznak rá, nem is csak valami szerencsétlen zongora klimpírozik az okosságok alatt, szép hosszú futamokat hallhatunk. Igazából az egész albumot egy vasárnap reggeltől (kora délutántól) estig tartó zenei történetnek látom. Kezdjük a napot a reggeli (kora délutáni) felkelést kísérő hancúrozással ("I'm Thinking About Your Body"), amit követhet  később egy kis lájtos frizbizés, aláfestésként a "Nowadays" c. trackkel, este pedig felvehetjük a pókerarcunkat, és komolykodó képpel bólogathatunk a pszichedelikus hangulatú "Snakes", vagy "Sheep" c. számokra.  A többi nóta pedig elkísérhet minket közben onnan ide, innen oda. Mindezek hangulatát emelik a zsírprofi zongora, gitár, szoprán és tenor szaxofon, harsona és trombita kíséretek és szólók tökéletes hangulata.
Ezen a lemezen tényleg találkozik jazz és hip-hop. Egyiknek sem kell visszafognia magát, egyik sem akarja elnyomni a másikat, tökéletes harmónia jellemzi őket. Kiegészítik egymást, így válik teljessé és különlegessé az album.
Köszönet Geoff Wilkinsonnak, amiért a mai napig ontja magából a válogatott remekműveket, és ezt meg is mutatja nekünk előben, ha teheti. Így sikerült majdnem egy éve találkoznom velük az a38-on, a lemezbemutató turnéjukon: a 8 tagú zenekar életem egyik legfaszább műsorát nyomta le, a dj a feje tetején lévő lemezjátszóval szkreccselt, a két huszonkevés éves mc huligán mongúzként szaladgált a tánctéren és csajozott, hogy aztán koncert után a bőgőssel együtt brékeljenek a közönségnek egészen hajnalig. Geoff Wilkinson pedig jó apukaként nyugodt szívvel nézte mindezt végig macbookja mögül. Hagyta, hadd játszódjanak a gyerekei, ha már ilyen rendesen dolgoztak egész este.

 discogs/myspace/facebook

Sola Rosa - Get It Together (2009)

Tracklist:
1. The Ace of Space
2. Turn Around Feat. Iva Lamkum
3. Del Ray
4. Humanised Feat. Bajka
5. Love Alone Feat. Spikey Tee
6. Get It Together
7. I've Tried Ways Feat. Serocee
8. Lady Love Feat. Bajka
9. All You Need
10. Bond Is Back
11. These Words, These Sounds, These Powers

Label: Way Up Recordings

A napokban jelent meg Bajkának a szólólemeze, a Bajka In Wonderland, végre előállt a saját cuccával. Az albumot – amit német a chinchin records ad ki –, tapasztalt jazz zenészekkel vette fel. Bár az sem volt rossz, amikor olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Bonobo, a Radio Citizen, vagy a Sola Rosa, azért itt volt az ideje, hogy kicsit belehallgathassunk a saját világába is. Ami csak az övé.
Na most amíg várakozni kell Bajka albumára, addig időtöltésként itt van ez a zenekar Új Zélandról, a Sola Rosa. Ahhoz képest, hogy ez a harmadik albumuk, és már 2000. óta aktívkodnak, meglepően keveset hallani róluk itthon (és máshol), pedig Új Zéland elég erős zenekarokkal bír, úgy mint a Fat Freddy's Drop, vagy a Salmonella Dub, szóval lett volna ki elhozza a hírüket Európáig, ha már saját maguk nem jutottak el idáig. Az albumukon főként swing, jazz, latin (nem kell megijedni), reggae, dancehall elemeket vegyítenek, Bajkán kívül olyan közreműködőkkel, mint a Londonban élő jamaikai dj-mc Spikey Tee, a 22 éves új zélandi Iva Lamkum.
Nagyon eklektikus, bológatós albumot raktak össze, ami simán megállja a helyét bármelyik ország bármelyik fesztiválján. Érdemes megnézni a videóklipjeiket is, szép munkák.

discogs/myspace/facebook

Jazzflora 1-2 - Scandinavian Aspects Of Jazz (2004/2005)

Tracklist:

Jazzflora 1:

01. Kuusumun Profeetta - Kovin Lentaen Kotiin Kaipaan
02. Hird - I Love You My Friends
03. Elsa - Open The Door
04. Butti 49 - Alan Accelerates
05. Povo - Good & Bad
06. Iony - Logic Of Space
07. Koop - Tonight (Nicola Conte New Jazz Version)
08. The Five Corners Quintet - Trading Eights
09. Oddjob - Bloodstream
10. Kahuun - Marinade
11. Stockholm Cyclo - Noisuf (Raw Jazz Take)
12. Xploding Plastix - Comatose Luck

Jazzflora 2:

01. [Re:Jazz] - La Mouche Lumiere (The Society Remix) (5:58)
02. Soular Sound - Things We Do (5:04)
03. Hird - I Love You My Hope (Do Right Remix) (6:22)
04. Teddy Rok Seven - Askaa! (6:20)
05. Pekka Streng - Puutarhassa (In The Garden) (4:48)
06. Povo - We Are Povo (4:44)
07. Jukka Eskola - Buttercup (8:30)
08. Hird - Memories From The Room (7:11)
09. The Five Corners Quintet - Three Corners (4:30)
10. Wibutee - 1-800-Skauen (4:02)
11. Iony - Kit Woolven (6:21)
12. Embee Feat. Reinis Zarins Quartet - Shibuya (4:02)

Label: DNM - Dealers of Nordic Music

Úgy látszik, egyelőre eléggé széttartunk muzikálisan a beszédesnevű thekillrinyou kollégával, de muszáj ezzel folytatnom. A skandináv jazznek nagyon megszaladt a 2000-es évek elején. Megszületett/óriási hírnévre tett szert a Koop, a Five Corners Quintet, a Nuspirit Helsinki, a [re:jazz] és még sorolhatnám sokáig a zenekarokat. Nagyon finom, letisztult jazzt játszanak ezek a bandák, az ember a csontjaiban érzi, milyen lehet kisimult arcú öregnéniként Stockholm egyik loftjának a minimáldizájn foteljában tüppedni, és közben ilyen muzsikákat hallgatni valami puccos hi-end hangszerkón. Persze közben, ha Magyarországra jön koncertezni valamelyikük, akkor sincs hiba, simán elsüllyed tőlük is az a38, ha arról van szó.

Ezeket a zenekarokat szedte össze a 2002-ben alakult Dealers of Nordic Music, a kontemporális (mi erre a magyar szó?) zenékre szakosodott kiadó. Olyasmi lehetett ez, mint itthon a Deep Distribution, csak a DNM egy szűkebb skálán mozgott zeneileg. Célja az volt, hogy felkeltse a fiatalok érdeklődését a jazz iránt, de szerencsére mindezt úgy, hogy magát a zenét is hozzáigazította az igényekhez. Ennek lett az eredménye ez a két válogatás. A válogatásokon találhatók olyan előadók, akiket jó eséllyel sehonnan máshonnan nem fogsz előkeríteni, ők valószínüleg egy-egy jól sikerült szám után letették a lantot. Vannak viszont azok a zenekarok, akik a mai napig termelik a muzsikát, és a Jazzflórákon remixekkel képviseltetik magukat. Innentől igazán érdekes a dolog, ugyanis ezeket a számokat nagyon finom house-zal, lounge-dzsal és más – csak kötőjellel toldalékolható – stílusokkal elegyítették, amitől még minimalistább, pontosabb, húzósabb tempójúak lettek. Sajnos azóta (2007 körül) a DNM - Dealers of Nordic Music lehúzta a rolót, és nem nagyon jelentkeznek új kiadványokkal. Remélem csak arról van szó, hogy átalakulnak, új nevet adnak maguknak, új barátokat szereznek, és folytatják ott ahol abbahagyták, mert nélkülük nem lenne ma ugyanaz az emberek skandináv jazzhez való viszonya, sokat köszönhetünk nekik.

Szerintem ezek a skandinávok bármeddig tudnák fokozni a letisztultságot, amihez tulajdonképpen adott is nekik minden körülmény: jólét, hideg, természet, az építészetük, a formatervezésük, az egész életformájuk. 

A Jazzflora 2 a fogyaszthatóbb, az egyet inkább csak azért tettem fel, mert így teljes a poszt.

discogs1/discogs2/myspace