A következő címkéjű bejegyzések mutatása: electro. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: electro. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. május 19., szerda

Faithless - The Dance / 2010



Ez év május 14-én (illetve 16-án, attól függ a Föld szerencsésebb felén éled-e felhőtlen életed) új lemezzel örvendeztetett meg minket a legendás angol elektro-duó (vagy -trió), akiket legtöbben Faithless néven ismertek. A bandának ez a hatodik sorlemeze, nézzük mit hallunk.

A ’90-es évek végén, ’00-ás évek elején olyan felejthetetlen számokkal lopták be magukat a kicsi szívünkbe, mint a We Come One, Tarantula, God Is A DJ, Insomnia és még sorolhatnám. Minden diszkó, ami valamit is adott magára esténként legalább egyszer lepörgette az egyik nagy slágerüket (főleg az We Come One-t), és minden diszkós el tudta fütyülni az Insomniát. Ez nagyon ma sem változott, mondjuk a diszkóknak lecserélődött a közönsége, (morzsoljunk is el együtt egy könnycseppet) attól még a 2007-es Szigetes partin a God Is A DJ csapta az arcunkba a legnagyobbat.

Az éles váltás a No Roots lemezen történt, a diszkóból kivonulva, a szintit gitárra cserélve, négy negyedet széttördelve folytatták, zseniális lemez született. Néztek is az ekisek, hogy mi ez a fűszag, magabiztosan hozták a témákat mind zeneileg, mind szövegileg, zseniális marketinget építve a makelovenotwar téma köré. Debütáló sláger nem is született, a grúvi Mass Destruction-ből kellett valami táncolhatót gyúrni, majd azzal rommá játszatni az MTV-t.

A sorban következő To All New Arrivals már alig kapott valami visszhangot, ha nem futok bele véletlenül, nem is értesültem volna róla, hogy van új Faithless. Ebbe valószínűleg az is belejátszik, hogy a mindenható média (élükön az MTV) nem volt hajlandó a Bombs-ra készült, hatásvadász képekkel operáló videót sugározni mondván; atombomba gombafelhőt idillien, tengerparton futkározó család mögé helyezni, a pornóhoz hasonlóan árt(hat) az átlag tévénéző személyi fejlődésének, és ront(hat)ja a közhangulatot. Akkoriban ez nem volt túl sikeres kampány, mai napig kb. 14 és fél ezren látták a youtube-on, szemben M.I.A. kb. egy hónapja megjelent betiltott videójával, ami már most 353 ezer megtekintés felett jár. Lady Gaga direkt youtube-ra készített Telephone című kisfilmjéről nem is beszélve (42.673.929 megtekintés pillanatnyilag).

A srcácok azonban időközben rájöttek, hogy ők nem világmegváltó békeharcosok (Bonóból egy is elég), vagy szétesett chill-out arcok, hanem ők diszkósok, a teknó és a potméterek az ő életterük, akik egyetlen dologhoz értenek: táncolható, minőségi elektronikus zenét csinálni. Pontosan ezt halljuk a legfrissebb, már a névadásnál sejthető, The Dance című lemezen. Csak annyi finomkodás és elszállás van benne, főleg a lemez közepén, amennyi feltétlenül szükséges (egy stadionban mégsem úgy szól hosszú perceken át a szeletelés). A számok nagy része táncolós, négynegyedes, kötelező parti elem, ez kell a népnek. Mindenki bulizni megy el a koncertjükre és nem politizálni.

Érdekességként két dolog a végére. Egyrészt: két számban is (Feelin’ Good és North Star) Dido Florian Cloud de Bounevialle O'Malley Armstrong, ismertebb nevén Dido énekel, amit viszont kevésbé ismert tény, hogy ő Rollo (Rollo Armstrong) kishuga. Másrészt: a lemezt kizárólag az iTunes-on keresztül, illetve a Tesco-ban lehet kapni, amitől én személy szerint hányok, hiszen mégiscsak egy olyan formációról van szó, akik koszos klubokból, szaros pincékből nőtték ki magukat, ahol még a garázsajtóról is a sav, meg a rush csöpögött.

Enjoy!

http://www.myspace.com/faithlessmusic

2010. május 13., csütörtök

Foals - Total Life Forever / 2010



A 2008-as Antidotes után ismét új nagylemezzel jelentkezett pár napja az oxfordi székhelyű banda. Remélhetőleg senkinek sem kell bemutatnom őket, ha valakinek mégis, az vessen magára, a vagy legalább gondolkodjon el, hogy miért volt a feje homokba dugva az említett két esztendőben.

Két év hosszú idő, a srácok érezhetően sokat fejlődtek debütálás óta. A tempóból visszavettek, a kisfiús, pattogós, nagyon trendi denszes-idnie-rock helyett már egy érettebb, felnőtt fejjel is élvezhető komolyabb hangvételű lemezzel van dolgunk. A két lemez közötti nyilatkozataikban is próbálták hangsúlyozni, hogy az eddigi gitárzenéknek kezd leáldozni, senki ne várjon tőlük az Antidotes-hoz hasonló folytatást. És igen, végre egy zenekar aki érez magában annyi bátorságot, hogy ne a nagy sikert hozó nyitányt kövesse. Nagyon sokan ugyanis itt, a második lemeznél véreznek el, főleg, ha a bemutatkozás ilyen jól sikerült, legtöbbször, izzadságszagú próbálkozásnak lehetünk fültanúi.

A Total Life Forever lehet az ő Nevermind-juk - nem tudtam nem ellőni a hasonlóságot a két borító között. Csörömpölés helyett tisztára, úsztatósra kevert hangzás, a fiatalos dinamika és düh helyett érett dalszerzői képességekkel találkozunk. A gitárok helyét többször átveszi a szinti és a különböző szampling megoldások, ami figyelembe véve a vokálokért felelős Yannis Philippakis hosszan kitartott, vontatott énekstílusát, igen szerencsés koncepció.

A Svédországban rögzített lemez (mi van a svédekkel, mostanában mindenki ott stúdiózik?) többszöri nekifutásra is tud újat mutatni, nem laposodik el, köszönhetően a rengeteg hangszernek, és a nem hagyományos dalszerkezeteknek. Az addig rendben van, hogy a második akadályt ilyen jól vették a srácok, na de ha így fojtatják, mi lesz a harmadikkal? Kíváncsian várjuk.

http://www.myspace.com/foals

Enjoy!

2010. március 28., vasárnap

Four Tet – There Is Love In You / 2010


Four Tet (A.K.A. Kieran Hebden) ötödik stúdiólemeze idén január végén látta meg a napvilágot, nem éreztem nagy durranásnak, gondoltam összerakok belőle egy posztot, aztán valahogy feledésbe merült. Telt múlt az idő, egészen most hétvégéig nagyon úgy tűnt, hogy ebből bizony nem lesz semmi, még egy lemez marad az itunes-ban ami feledésbe merül. Valamiért azonban mégis előszedtem, és adtam neki még egy esélyt. Rá kellett jönnöm, hogy bizony vannak lemezek, amiknek érniük kell, aminek többször is neki kell futni, hogy felismerjük a bennük rejlő zsenialitást, nem lehet minden szám egy summer of ’69, ami elsőre hazavágja az embert. Ahogy a kedvenc lemezem is (Norma Jean első lemeze – erről már volt szó, és ígérem lesz is) egy fél évet pihent a mappáim között mire elővettem, és hagytam, hogy magával ragadjon, idővel ez is beérett.

A londoni Mr. Hebden még a kilencvenes években kezdte a pályafutását, egy bizonyos Fridge nevű zenekarban, majd Four Tet művésznéven folytatta azt immár szólóban. Zenéjét nehéz lenne behatárolni, az idióta műfajnevek között szerepel az intelligens dance, az absztrakt pop, a folk hip-hop, az instrumentális ambient, és a vokális dubstep is, mindenki válogathat kedvére. Ja, persze a kötelező experimental, leftfield és jazzy jelzőket sem hagyhatjuk ki. A szóban forgó lemez amúgy kellemesen chill-es, pont annyira pattogós, néhol teknós, amennyire az kell, hogy ne váljon unalmassá, ne üljön le. Többnyire nagyon boldog, tavaszos, szerelmes, csipogós számokból áll össze a 9 trekk, egy-egy húzósabb szám azért mégiscsak befigyel, köztük a súlyos dobtémával bíró Love Cry, vagy a Plastic People, amin bizony eléggé érződik a Burial-lal való közös 12”-es hatása.

Annak ellenére, hogy szinte mindenhol jó visszhangot kapott a lemez (a NME-t kivéve), még a hazai, vagyis a UK album listán is csak a 35. helyet sikerült vele elérni. Mondjuk talán jobban meg lennék lepve, hogy ha ennél följebb mászik a listán, azért mégiscsak egy javarészt instrumental, fél-elektronikus lemezről beszélünk és nem egy Calvin Harris-ről.

Enjoy!

http://www.myspace.com/fourtetkieranhebden

2010. február 8., hétfő

Burial And Four Tet - Moth / Wolf Club - 2009

Hát igen, vannak olyan együttműködések, amikről sokan sokat álmodoztak, mégse jön össze soha. Valami sötét erő hatására, két trekk erejéig azonban ez a kollaboráció mégis megvalósult, kamilláznak is a rajongók. Két darkos, experimantálos, dubstep előadó közös munkája ez a 12"-es, és ami azt illeti, nagyon súlyosra sikerült. Nagyon. A indító Moth visz kölübelül mindent, amit tavaly hallottam hasonló stílusban, a furcsa benne, hogy egyik közreműködő stílusára se hajaz túlságosan, de mind a kettő érezhető rajta. A nagyon terdi hypem.com be is válogatta 2009 50 bolgok által legtöbbet pörgetett számai közé - ahol egyébkét honfitársunk We Plants Are Happy Plants is szerepelt az Apollo című számával, de erről amjd később. Ahogy beatedukator barátom fogalmazott, a lemez tele van tömködve deepteknósba forduló úsztatásokkal, végig tartják a feszültséget. Gyakorlatilag bármikor hallgatható, tűzforró nyári deleket kivéve.

Enjoy.


2010. február 5., péntek

Fuck Buttons - Tarot Sport - 2009


2009 egyik legsúlyosabb elektronikus zenei műve. Gondoltam első posztnak illendő kellőképpen in-yo-face lemezt bemutatni. Elszállós szintitémák, finoman kalapálós bítek, experimentál rockba hajló kalandozások.

Enjoy!