Ancient Astronauts - We Are To Answer (2009), Put Em Up EP (2010)

We Are To Answer tracklist:

1. From The Sky
2. I Came Running
3. Classic featuring The Pharcyde
4. Dark Green Rod featuring Ulif Stricker
5. A Hole To Swallow Us featuring Phat Old Mamas
6. Risin High featuring Raashan Ahmad
7. Lost In Marrakesh featuring Entropik
8. All The Things You Do featuring Tippa Irie
9. Everybody
10. Seventh Planet Skit
11. Oblivion featuring Azeem & DJ Zeph
12. Surfing The Silvatide featuring Bajka
13. Crescent Moon

Put Em Up tracklist:

01. - Put em up (with Raashan Ahmad)
02. - Everybody (TM Juke remix)
03. - A hole to swallow us (Protassov remix)
04. - I came running (Lance Herbstrong remix)
05. - Lost in marrakesh (Pathaans Mirage mix)
06. - I came running (Gianma remix)
07. - Put em up (instrumental)

És akkor most egy nagyon hercig kis csomagot kaptok!

Múlt évben, amikor még volt olyan, hogy nyár, az évszak egyik legnagyobb slágerlemeze volt a kölni Ancient Astronauts akkor megjelent albuma, a We Are To Answer. A Thievery Corporation istállójába (Eighteenth Street Lounge) tartozó német páros, Kabanjak és Godu összerakta mindazt, amit érdemes volt múltból, jövőből, földiből és kozmikusból egybegyúrni. Zenéjükben egyszerre szólalnak meg szitárok, hegedűk és gépi effektek, olyan egybecsengőbongó természetességgel, mintha a világ megalkotója egyszerre teremtette volna a hangszereket és a zeneszerkesztő programokat. 

Szépen végigjár minden stílust, ami megkerülhetetlen, legyen szó hip-hopról a The Pharcyde (akinek munkásságát külön ajánlom figyelmetekbe), Raashan Ahmad és Azeem & Dj Zeph kalauzolásával, Tippa Irie a reggae&dub jegyében énekel nekünk egyet uralkodónk és atyánk Haile Selassie I mindenhatóságáról, azt mondja táncoljunk és dícsérjük őt, ellenállni nem igazán lehet. Veretős d'n'b-ben sincs hiány, Ulf Stricker már rögtön a harmadik számnál letépi az arcunkat egy jó kis (inkább jungle, mint d'n'b) nótával. A mostanában Németországban kihagyhatatlan Bajka és a Phat Old Mamas lágyítanak kicsit a tempón, akkor lelazulhatunk. 

Egyetlen gyenge pontként a dzsesszesen gitárhúrtépkedős Everybody című trekket tudnám felhozni, valószínűleg ez lett az album rádió kompatibilis slágerének szánva, olyan is lett: tartalmatlan, elviselhetetlenül túlzsúfolt zenebona. 

Azért nyert aktualitást ez az album most, mert márciusban jelent meg a zenekar új Ep-je, a Put Em Up. Remélhetőleg ez már az új album előszele, kóstoltató a jóból. Az Ep egyetlen új számot tartalmaz kétféle – eredeti és instrumentál – változatban, itt Raashan Ahmad reppel nekünk, igazi ugrálós-csápolós nóta lett, idézve a We Are To Answer mulatósabb pillanatait. A többi szám az előző lemez trekkjeinek újra-, illetve továbbgondolása. Tekinthetünk így erre a lemezre egyfajta B-oldalaként is a legutóbbi albumnak, kivétel nélkül tökéletes újradolgozásokkal. Még az előbb lehúzott Everybody-t is gatyába rázták, amolyan Ursula 1000-es gatyába (csak utánérzés, valójában TM Juke remixről van szó). 

Jó szívvel ajánlom ezt a két albumot egyként mindenkinek, aki szeretne kicsit körülnézni, hogy mi a helyzet az univerzumban. Nem mellesleg az Ancient Astronauts dj-párosként sem utolsó, a Switchstance Recordings soundcloud oldalán mindig frissülnek a mixek, legtöbbjük letölthető, és azokban aztán kapunk mindent, balkántól a jazz-hiphopon át a house-ig, semmit nem sajnálnak tőlünk. 

Fogyasszátok, fogyasszátok!

http://www.myspace.com/ancientastronautsswitch
www.facebook.com/ancientastronauts 
http://www.discogs.com/artist/Ancient+Astronauts

Gentleman - Diversity –Deluxe Edition- (2010)

Tracklist:


cd1
01. The Reason
02. Ina Time Like Now
03. Lonely Days
04. Changes
05. Regardless
06. Nothin A Change ( Feat. Professor )
07. Hold On Strong
08. The Finish Line
09. Tempolution ( Feat. Red Roze )
10. Along The Way ( Feat. Patrice )
11. Help ( Feat. Million Stylez )
12. No Doubt About It
13. The Ceiling
14. No Time To Play

cd 2
01. Another Melody ( Feat. Tanya Stephens )
02. I Got To Go
03. It No Pretty
04. Moment Of Truth
05. To The Top ( Feat. Christopher Martin )
06. Fast Forward
07. Good Old Days ( Feat. Sugar Minott )
08. Everlasting Love
09. Distant Away
10. Shut Eye Country ( Feat. Radics & Luciano )
11. Bridge Over Wall
12. No Time To Play Remix
13. Intensions feat. Rebelion the Recaller
14. Thinking About You ( Feat. Cassandra Steen )

Label: Universal

Ezért (is) szeretem a tavaszt: a zenekarok ontják magukból az új albumokat, hogy azután a nyári fesztiválszezonban körbejárhassák velük a világot és mutogathassák büszkén. Így tett Tilmann Otto, Németország első számű reggaeművésze is, amikor április elején új albummal jelentkezett. Nem is aprózta el, rögtön egy dupla lemezzel ajándékozta meg a nagyérdeműt.

Legutóbbi lemezénél (Another Intensity) kicsit aggódni lehetett,hogy elmegy valamiféle bárgyú, érzelgős puding RnB felé, valószínűleg le kellett hasalnia az elbaltázott német közízlésnek és kiadnia egy VIVA-kompatibilis albumot is, hogy aztán visszatérhessen ahhoz a vonulathoz, ami igazán megy neki. Aktuális lemezét több féle verzióban adta ki, van itt egy lemezes verzió 19 trekkel, box set mindenféle finomságokkal, és ez a dupla lemezes deluxe edition, amin összesen 28 szám hallható. 1 óra 38 percben azért van idő körbejárni a stílusokat, így lehet hallani reggae-s, dancehall-os, rnb-s számokat éppúgy, mint dupstepes, hip-hopos trekkeket. Össze lett rakva egy tökéletes, változatos, album, ami egy percig nem válik unalmassá. A sokszínűséget még segíti, hogy olyan embereket gyűjtött maga mellé, mint a korábbi albumokon is jól bevált Patrice, Luciano, Jack Radics, illetve Sugar Minott, Proffesor, Red Roze, Patrice, Million Stylez, Tanya Stephens és még sorolhatnám, nem teszem. Egy valakit hiányolok nagyon a lemezről, méghozzá a jó öreg Cocoa Tea-t jamaikából, bár Red Roze hangja is majdnem tudja hozni azt az autentikusságot, amit Cocoa Tea-től kaphattunk.

A koncerteken most már hátulról nem a Far East Band támogatja, le lettek cserélve a The Environment-re. Azért remélem Tamikát megtartja, sok szép pillanatot köszönhetünk neki.

Örömboldogság, hogy tavaszra-nyárra van egy ilyen fincsi reggae lemezünk, már előre látom magunkat, ahogy vert hadakként fekszünk valami kertben a házibuli után, és közben Gentlemanék danolásznak a háttérben. Jó lesz...

http://www.myspace.com/gentleman

http://www.discogs.com/Gentleman-Diversity/release/2224094

http://www.facebook.com/Gentleman

Us3 - Broadway & 52nd (1997)

Tracklist:

1. Intro
2. Come on Everybody (Get Down)
3. Caught up in a Struggle
4. True to the Game
5. Snakes
6. I’m Thinking About Your Body
7. Grand Groove
8. Nowadays
9. Sheep
10. Doin’ a Crime
11. Recognise and Realise
12. Time and Space
13. Soul Brother
14. Hymn For Her

Label: Blue Note

A Us3 két dologhoz kétségtelenül nagyon ért: a jazz hip-hophoz és a csúnya borítókhoz. Na, de szerencsére nem azért ültem most ide a gép elé, hogy félresikerült albumborító sorozatok esztétikai elemzésébe bocsájtkozzak, hanem, hogy bemutassam nektek a 90-es kétezres évek egyik legismertebb és legjobb jazz hip-hop zenekarát. Szoktak lenni többé-kevésbé megalapozott fellángolásaim különböző jazz hip-hop zenekarok felé (például The Tribe Called Quest, The Sound Providers, Jurassic 5, Nujabes stb.), de idővel mindig rájövök, hogy a Us3 a csúcsa ennek a műfajnak. Hogy mi különbözteti meg őket a többiektől? Lássuk.

1992-ben alapította Geoff Wilkinson a zenekarát, Mel Simpsonnal az oldalán. Céljuk az volt, hogy összehozzák a klasszikus (Blue Note-féle) jazzt, a fiatalokat megérintő, számukra jól befogadható  samplerekkel, ütemekkel, a hiphoppal. Láthattunk már ilyet, csak más megközelítésből, hasonlóan jó érzékkel megvalósítva. Ennek eredményeképpen megszületett a 90-es évek egyik legnagyobb megaslágere, a Cantaloop (faaanki, faaanki), a Hand On The Torch c. lemez részeként, és az Egyesült Államokban eladott 1 millió példánnyal  el is hozta  a Blue Note kiadónál elsőként a platina lemezt. A "Cantaloop" elsöprő sikere persze kétélű penge, az itthoni laikusok egyből beskatulyázták a zenekart, nem tudtak elvonatkoztatni a Hubertus-gőzös, Bahnhofban töltött izzadtságszagú estéktől, ahol még részegen is a könyökén jött ki az embernek a "Cantaloop" refrénje – de legalább volt mikor kimenni sörért. Ennél a nótánál nem sikerült messzebbre ellátniuk, pedig van még bőven slágergyanús zenéjük, mind a mai napig.
A producer, Geoff Wilkinson aztán a második (a posztban szereplő) albumával egy olyan hagyományt teremtett, amit – kisebb kerülőkkel – a mai napig megtartott: minden albumon más énekesek, mc-k szerepelnek, így váltotta fel az első lemezen közreműködő Rahsaan Kelly-t, Kobie Powell-t és Tukka Yoot-ot KCB és Shabaam Sahdeeq. Nem szeretnék mostmár eltávolodni ettől az albumtól, de azért még meg kell jegyeznem, hogy ez okozta félig-meddig a vesztét a következő néhány albumnak, mert a latinos kísérletezgetés, és emellé a női vokálok túlságosan szappanoperás érzetet adtak a zenének, ezért csak legelfogultabb pillanataimban tudom hallgatni őket, nincs meg az univerzális örömforrás. Tehát a következő albumok (An Ordinary Day In An Unusual Place, Questions, Schizophonic, Say What?!, Stop, Think, Run) közül csak a legutóbbi, ami igazán említést érdemel, mestermű elejétől a végéig. Hiába, kemény mezőny, nehéz fennmaradni.
De visszatérve aktuális lemezünkhöz: szemben más hasonló stílusú zenekarokkal, itt nem csak egy-két ütemet samplereznek, és vakeráznak rá, nem is csak valami szerencsétlen zongora klimpírozik az okosságok alatt, szép hosszú futamokat hallhatunk. Igazából az egész albumot egy vasárnap reggeltől (kora délutántól) estig tartó zenei történetnek látom. Kezdjük a napot a reggeli (kora délutáni) felkelést kísérő hancúrozással ("I'm Thinking About Your Body"), amit követhet  később egy kis lájtos frizbizés, aláfestésként a "Nowadays" c. trackkel, este pedig felvehetjük a pókerarcunkat, és komolykodó képpel bólogathatunk a pszichedelikus hangulatú "Snakes", vagy "Sheep" c. számokra.  A többi nóta pedig elkísérhet minket közben onnan ide, innen oda. Mindezek hangulatát emelik a zsírprofi zongora, gitár, szoprán és tenor szaxofon, harsona és trombita kíséretek és szólók tökéletes hangulata.
Ezen a lemezen tényleg találkozik jazz és hip-hop. Egyiknek sem kell visszafognia magát, egyik sem akarja elnyomni a másikat, tökéletes harmónia jellemzi őket. Kiegészítik egymást, így válik teljessé és különlegessé az album.
Köszönet Geoff Wilkinsonnak, amiért a mai napig ontja magából a válogatott remekműveket, és ezt meg is mutatja nekünk előben, ha teheti. Így sikerült majdnem egy éve találkoznom velük az a38-on, a lemezbemutató turnéjukon: a 8 tagú zenekar életem egyik legfaszább műsorát nyomta le, a dj a feje tetején lévő lemezjátszóval szkreccselt, a két huszonkevés éves mc huligán mongúzként szaladgált a tánctéren és csajozott, hogy aztán koncert után a bőgőssel együtt brékeljenek a közönségnek egészen hajnalig. Geoff Wilkinson pedig jó apukaként nyugodt szívvel nézte mindezt végig macbookja mögül. Hagyta, hadd játszódjanak a gyerekei, ha már ilyen rendesen dolgoztak egész este.

 discogs/myspace/facebook

Balkan Beat Box - Blue Eyed Black Boy (2010)

Tracklist:

01. Intro
02. Move It
03. Blue Eyed Black Boy
04. Marcha De La Vida
05. Dancing With The Moon
06. Kabulectro
07. My Baby
08. Balcumbia
09. Look Them Act
10. Smatron
11. Lijepa Mare
12. Why
13. Buhala
14. War Again

Label: Crammed Discs

Pont a minap gondolkoztam azon, hogy igazán eljött már az ideje egy új Balkan Beat Box lemeznek, erre tessék: március 10-én fog megjelenni az új albumuk, ami a kiskalózoknak köszönhetően már most itt hever a virtuális lemezgyűjteményünkben. A New Yorkba valósi banda tíz tagja innen-onnan érkezett, amerikaiak éppúgy vannak benne, mint bolgárok, vagy törökök. Zenéjükkel a politikai határok eltörlése a céljuk, egyesíteni a világ nemzeteit. Magasztos (és kevés sikerrel kecsegtető) célok ezek, de azt hiszem sikerült legalább megtalálniuk a legjobb eszközt a peace&love&unity megteremtésére. Remélem nyáron eljönnek megmutatni mit hoztak össze, és mi is hozzá tehetjük a magunkét a világbékéhez. 

A 2007-es Nu Med c. albumhoz képest nekem egyelőre kevés ez a lemez, bár még csak másfélszer volt alkalmam meghallgatni. Talán még maguknak is túl magasra tették a lécet az előző lemezükkel, aztán tessék, ugrálhatnak most akárhogy, azt már nem fogják elérni. Itt most kevesebb a hip-hop és a reggaeton, viszont több az autentika, a klezmer és a lassú reggae, a balkáni vonal szerencsére masszívan megmaradt. Azért seggrázásra ideális, biztos vagyok benne, hogy ez az album is beeszi magát a budapesti éjszakába, ahol egy kicsit is figyelnek arra, hogy milyen zene szóljon, ott ez menni fog. Mérget veszek rá!;)

myspace