Portico Quartet - Black & White Sessions (2009)

Tracklist:

01. Dawn Patrol
02. News From Verona pt.2
03. Untitled
04. The Full Catastrophe
05. Midnite Delite
06. Johnson
07. November

Label: Society Of Sound Music

Unatkozó dúsgazdag apukák játszótere a Bowers&Wilkins: hi-end csillivilli hangcuccokat gyárt, olyan eszközökhöz, mint az ipod/iphone, Jaguar XJ, és persze van nekik ultramenő hangszórójuk, fejhallgatójuk, házimozi rendszerük, szóval szinte minden, ami egy audiofilt boldoggá tehet. 

Szerencsére nem ragadtak le annál, hogy csak technikai értelemben tesznek boldoggá, tartalmat is szolgáltatnak hozzá. Peter Gabriel kurátorkodásával ígéretes fiatal tehetségek, legendás öregek, szimfonikus zenekarok, segély projektek keretében született albumok anyagait veszik fel, hogy aztán az összes digitálisan elérhető magas minőségű formátumban közreadják azokat. Úgyhogy most fogom magam, jól megerőszakolom őket, és megmutatom nektek az egyik kiadványukat, átlag 230kbps mp3 formátumban!

A Portico Quartet négy dél-londoni fiatal srác zenekara. (Sajnos nálam is beköszöntött az az idő, amikor tőlem fiatalabb emberek csinálnak zsírprofi dolgokat.. Hiába, 20 fölött már minden nap ajándék!) Zenéjük egészen új megközelítése a dzsessznek, tökéletesen egyéni hangzásvilág, különleges hangszerekkel. Jó érzéssel tölt el, hogy úgy képesek valami újat vinni zenei stílusukba, hogy a végeredmény nem valami fejletépős free-jazz őrület lesz, hanem érzelmekkel teli, velőig ható harmóniák sora.

A Bowers&Wilkins Music Club kilencedik kiadványán a Portico Quartet összeválogatott hét régi-új trekket, hogy aztán újragondolja/feljátssza azokat a Real World Studioban. Zenéjüket sokszor afrikai motívumok dúsítják, és hangulatvilágok egész sorát vonultatják fel. Drámai, indulatos, hajnali-reményteli, feszült, szerelmetes. Mikor decemberben Koppenhágában jártam, akkor hallgattam meg először igazán ezt a lemezt. Így a környezet dobott még egy lapáttal a lemez hatására. Hogyismondjam, nehéz idők jártak akkor, és ez a zene tökéletes aláfestést adott azoknak a napoknak, mutatott perspektívát, nem csak letargiába, önsajnálatba tolt finoman, észrevétlenül.

A lemezt egyértelműen a szoprán szaxofon és a különleges, földöntúli hangzásvilágot kölcsönző »hang« nevű ütőshangszer viszi a hátán, de a teljes egészet mégis a nagybőgő és az ütősök közreműködésével kapjuk meg. Élvezzetek!

www.facebook.com/porticoquartet
www.myspace.com/porticoquartet
http://www.discogs.com/artist/Portico+Quartet

The Cinematic Orchestra - LateNightTales (2010)

 Tracklist:

1. Flying Lotus - Aunties Harp
2. Nick Drake – Three Hours
3. Eddie Gale – The Rain
4. Terry Callier - You're Gonna Miss Your Candyman
5. The Freedom Sounds Feat. Wayne Henderson - Behold The Day
6. DJ Food - Living Beats
8. Shuggy Otis - Aht Uh Mi Hed
9. Thom Yorke - Black Swan
10. Cinematic Orchestra – Restaurant
11. Steve Reich - Electric Counterpoint
12. Björk - Jóga
13. Imogen Heap – Cumulus
14. St.Germain - Rose Rouge
15. Songstress - See Line Woman
16. Sebastien Tellier - La Ritournelle
17. Burial - Dog Shelter
18. Burt Bacharach - South American Getaway
19. Cinematic Orchestra – Talking About Freedom
20. Will Self - The Happy Detective Part 3

Label: Night Time Stories

Esős napokra akartam időzíteni ezt a mesterművet, és ebből mostanában úgy néz ki akad majd bőven. Májusi eső aranyat ér! Nade térjünk a tárgyra! 

A LateNightTales sorozat 10 éves múltra tekint vissza, ez idő alatt olyan nevek rakták össze kedvenceiket egy lemezre, mint Fatboy Slim, a Groove Armada, a Snow Patrol, a The Flaming Lips stb. Ezek a nevek mindenestre jól mutatják, hogy milyen széles stílus skálán mozog a sorozat, mindenki hozza a maga szajréját.

A legutóbbi válogatást a The Cinematic Orchestra tagjai prezentálják nekünk, tökéletes érzékkel lavírozva a különböző stílusok között. Van itt 30-as évek jazz zenéje, nu-jazz 2000-ből, country és blues, és a lemez közepe felé még Björk is beköszön. A válogatás valamelyest mixelve van, mégis különálló trekkekként van rögzítve az album, ez nagy jópont. 

Hallgassátok szeretettel, és ha bevált akkor vegyétek is meg, kb 3.600ért itt is van, nagyon szép kiadvány, ajándék cd-vel. Én is megvettem, jó befektetés volt, nekem elhihetitek!

http://www.facebook.com/group.php?gid=2513169082
http://www.myspace.com/latenighttales
http://www.discogs.com/Cinematic-Orchestra-LateNightTales/release/2212492
buy it: http://www.latenighttales.co.uk/

mewithoutYou - Brother, Sister (2006)

Nos, visszatértem. Elnézést szeretnék kérni minden lelkes olvasónktól, hogy eltűntem, csak hát költözés, a net hiánya, meg meló stb. miatt sajna nem volt lehetőségem újabbnál újabb szenvedős zenéket posztolni.

A mai bejegyzés egy igazi kis kuriózum lesz az átlag zenehallgatónak, bár lehet, hogy már sokan ismeritek a címsorban megjelölt zenekart. Az eredetileg side-project-nek indult, kábé experimental-rockot mívelő zenekart napjaink egyik legeredetibb formációjaként tartják számon az okosok. Tény, hogy kevés olyan előadó van akiknek ilyen hamar sikerült megtalálni a saját hangját.

Az első publikációjuk egy I Never Said I Was Brave címre hallgató, ma már beszerezhetetlen EP volt, ez mind arculatilag (borító), mind zeneileg elég markánsan tér el a későbbi stílusuktól, bár már ebben is felfedezhetőek az azóta védjeggyé váló, kántáláshoz, beszédhez hasonlító énektémák. Az igazi mewithoutYou a legelső teljes lemezén (A->B Life) fedezhető fel, itt már finomítottak a srcácok, visszavettek a post-hardcore témákból (még a legendás káosz hardocore zenekarral, a Norma Jean-nel is adtak ki közös split-et, sőt az énekes Aaron Weiss még a Norma Jean első, Bless The Martyr, Kiss The Child című nagylemezén énekel is egy részt), és egyre inkább nyitottak a kisérletezés felé. Az igazi keménymagnak persze az maradt az alapmű, én tovább mennék, hiszen ahogy ezen is és még a következő teljes lemezen is (Catch For Us The Foxes) még meglehetősen nyers hangzással, és igencsak sötét világgal állunk szemben.

Azért választottam ezt 2006-os lemezt, mert én ebben érzem tökéletesnek az összhangot a tagok között, itt még megvan a húzás, mellette viszont nagyon jó érzékkel kisérleteznek a folkkal, új hangszerekkel (hárfa, fúvósok, stb.) és hangzásokkal is. A legfrissebb lemezükön (It's All Crazy! It's All False! It's All A Dream! It's Alright) már teljesen beszippantotta őket a különböző zenék világa, azt az albumot itt-ott már kicsit fáradtnak, erőltettnek érzem, bár kétségtelenül ahogy az összes lemezük, az is zseniálisra sikerült, de az már túlságosan eltér az eredeti iránytól. A Brother, Sister lemezen minden megtalálható, hogy érdekes legyen, viszont húzzon is, ugyanúgy lehet hallgatni a városban rohangálva, vagy akár otthon, akár utazás közben is.

Érdekes zenék mellé érdekes történetek passzolnak, itt emelném ki a frontember Aaron Weiss szövegeit, amik egyaránt tartalmaznak bibliai, irodalmi, vagy zenei utalásokat, valamint saját bevallása szerint különleges hatással volt rá Jalal ad-Din Rumi perzsa költő és filozófus is. Sokan keresztény zenekarként tartják őket számon a szüvegekben fellelhető rengeteg keresztény utalás miatt, így korántsem teljes a kép, hiszen az énekes-gitáros testvérpár zsidó felmenőkkel rendelkezik, és szufi muszlim neveltetést kaptak. Aaron szerint az ő viszonya Istennel inkább személyes, mint evangélikus.

Mindent összegezve, bátran ajánlom ezt a zenekart és főleg ezt a lemezt mindenkinek aki kicsit nyitottabban gondolkodik a zenéről (és főleg az indie/rock zenékről), anélkül, hogy olyan elborult alternatív zenéket kelljen hallgatnia mint például a Sound Of Animals Fighting (szintén zseniális, de az már csak a nagyon elvetemülteknek jön be).

A végén megjegyezném, hogy a zenekar tagjai masszívan környezettudatosak és aktív állatvédők, ott támogatják a hasonló szevezeteket, ahol csak tudják, sőt saját maguk által átalakított, növényi olajjal működő turnébusszal közlekednek.

Fuck Buttons - Tarot Sport - 2009

2009 egyik legsúlyosabb elektronikus zenei műve. Gondoltam első posztnak illendő kellőképpen in-yo-face lemezt bemutatni. Elszállós szintitémák, finoman kalapálós bítek, experimentál rockba hajló kalandozások.

Enjoy!

http://www.myspace.com/fuckbuttons