A következő címkéjű bejegyzések mutatása: folk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: folk. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. május 24., hétfő

Sierra Leone's Refugee All Stars - Rise and Shine (2010)


Tracklist:
1. Muloma (Let Us Be United)
2. Global Threat
3. Oruwiebie Magazine Bobo Medley
4. Living Stone
5. Dununya (The World)
6. Jah Mercy
7. Tamagbondorsu (The Rich Mock The Poor)
8. Bute Vange
9. Jah Come Down
10. Bend Down The Corner
11. Goat Smoke Pipe
12. Gbrr Mani (Trouble)
13. Watching All Your Ways

Label: Cumbancha

Sierra Leone Afrika nyugati partjainál fekszik. Még a 18. század végén telepítettek ide Amerikából, Afrikából és Ázsiából származó londoni színesbőrű rabszolgákat. Nehézkesen, de sikerült végül megtalálni a helyüket, 1792-ben megalapították Sierra Leone fővárosát Freetownt. Cirka ötven éve, hogy az ország felszabadult a gyarmatiság alól, azóta sorra jönnek a puccsok, egymás kezéből veszik ki a hatalmat politikusok, hadurak, üzletemberek és egyéb bűnözők. Azt hiszem tipikus afrikai történet. '91-től 2002-ig csúnya polgárháború tizedelte a lakosságot, a nép nem nézte jó szemmel, hogy az iszonyat mennyiségű (azóta már kimerült) gyémántkészletet ellúzerkodja az ország korrupt vezetése. Tíz év alatt 50.000-en vesztették életüket a polgárháborúban, és százezrek kényszerültek elhagyni otthonaikat, és a szomszédos Guineába, Libériába letelepedni. 
Egy guineai menekült táborban talált egymásra a zenekar három tagja, Reuben Koroma, felesége Grace, és Francis "Franco" John Langba. Reuben és Franco freetown-i profi zenészként éltek a harcok előtt, találkozásukkor viszont életükből már semmi nem maradt, csak azok a borzalmak, amik családjuk elvesztését jelentették. Röviddel találkozásuk után táborukban harcok törtek ki, így el kellett hagyniuk átmeneti otthonukat, és tovább vándorolni egy újabb táborba. Itt találtak rá aztán a zenekar többi tagjára, Arahim "Jah Voice"-ra, Mohammed Bangura-ra és Alhadji "Black Nature" Jeffrey Camara-ra. Zenekaruk célja megismertetni a világgal Sierra Leone és az onnan elmenekülni kényszerült emberek helyzetét. Zenéjük reményt ad, és segít feldolgozni azt a rengeteg fájdalmas élményt, amit az ott élők és a zenekartagok szinte kivétel nélkül átéltek. Mindenük elvesztését, családjuk lemészárlását, a nők megerőszakolását, rokonaik megkínzását. A zenekar történetéről és útjáról napjainkig filmet készített két amerikai dokumentumfilmes, Banker White és Zach Niles, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy minél több emberhez eljuthasson az üzenet.
A "Rise and Shine", csakúgy mint 2006-os első lemezük a "Living Like A Refugee" tradicionális afrikai zenei elemekből építkezik. Minden számukat áthatja az optimizmus és a vidámság, zeneterápiára tökéletes. A tipikus afrikai törzsi dallamok mellett a lemezen meghatározó stílus a reggae is. Olyan szokásosnak mondható témákat vesznek elő, mint a Peace-Love-Unity, minden számban előkerül Jah, de még a global warmingról is énekelnek. Fő vonaluk viszont a menekültek élete, a polgárháborús harcok szörnyűségei, és a politika. Mindkét albumuk tökéletes minden élethelyzethez, otthoni félhalk háttérzenének éppúgy, mint nyári szabadtéri bulira talpalávalónak. Árad a positive vibration.
Általában, ha találok egy új zenekart, akik megtetszenek, akkor csatlakozom valamelyik közösségi oldalon a csoportjukhoz, így mindig uptodate-nek lehet maradni turnék, megjelenések, más infók kapcsán. Csatlakoztam a SLRAS facebook fan page-éhez is, ahol olyan dolog fogadott, mint más bandánál még nem: szinte minden nap írt valaki nekik, hogy megköszönje azt az életre szóló élményt, amit a zenekar adott nekik a koncert által. Olyan pozitív energiát nyomnak ezek az emberek, amit még az mp3 is képes továbbítani, mi történhet akkor velünk egy koncerten?

Asszem mostantól ők az új legjobb barátaim, Nobel-díjat nekik!

http://www.discogs.com/Sierra-Leones-Refugee-All-Stars-Rise-Shine/release/2261925
http://www.facebook.com/refugeeallstars
http://www.myspace.com/therefugeeallstars

2010. május 10., hétfő

The Cinematic Orchestra - LateNightTales (2010)


 Tracklist:

1. Flying Lotus - Aunties Harp
2. Nick Drake – Three Hours
3. Eddie Gale – The Rain
4. Terry Callier - You're Gonna Miss Your Candyman
5. The Freedom Sounds Feat. Wayne Henderson - Behold The Day
6. DJ Food - Living Beats
8. Shuggy Otis - Aht Uh Mi Hed
9. Thom Yorke - Black Swan
10. Cinematic Orchestra – Restaurant
11. Steve Reich - Electric Counterpoint
12. Björk - Jóga
13. Imogen Heap – Cumulus
14. St.Germain - Rose Rouge
15. Songstress - See Line Woman
16. Sebastien Tellier - La Ritournelle
17. Burial - Dog Shelter
18. Burt Bacharach - South American Getaway
19. Cinematic Orchestra – Talking About Freedom
20. Will Self - The Happy Detective Part 3

Label: Night Time Stories

Esős napokra akartam időzíteni ezt a mesterművet, és ebből mostanában úgy néz ki akad majd bőven. Májusi eső aranyat ér! Nade térjünk a tárgyra! 
A LateNightTales sorozat 10 éves múltra tekint vissza, ez idő alatt olyan nevek rakták össze kedvenceiket egy lemezre, mint Fatboy Slim, a Groove Armada, a Snow Patrol, a The Flaming Lips stb. Ezek a nevek mindenestre jól mutatják, hogy milyen széles stílus skálán mozog a sorozat, mindenki hozza a maga szajréját.
A legutóbbi válogatást a The Cinematic Orchestra tagjai prezentálják nekünk, tökéletes érzékkel lavírozva a különböző stílusok között. Van itt 30-as évek jazz zenéje, nu-jazz 2000-ből, country és blues, és a lemez közepe felé még Björk is beköszön. A válogatás valamelyest mixelve van, mégis különálló trekkekként van rögzítve az album, ez nagy jópont. 
Hallgassátok szeretettel, és ha bevált akkor vegyétek is meg, kb 3.600ért itt is van, nagyon szép kiadvány, ajándék cd-vel. Én is megvettem, jó befektetés volt, nekem elhihetitek!

http://www.facebook.com/group.php?gid=2513169082
http://www.myspace.com/latenighttales
http://www.discogs.com/Cinematic-Orchestra-LateNightTales/release/2212492
buy it: http://www.latenighttales.co.uk/

2010. március 28., vasárnap

Four Tet – There Is Love In You / 2010


Four Tet (A.K.A. Kieran Hebden) ötödik stúdiólemeze idén január végén látta meg a napvilágot, nem éreztem nagy durranásnak, gondoltam összerakok belőle egy posztot, aztán valahogy feledésbe merült. Telt múlt az idő, egészen most hétvégéig nagyon úgy tűnt, hogy ebből bizony nem lesz semmi, még egy lemez marad az itunes-ban ami feledésbe merül. Valamiért azonban mégis előszedtem, és adtam neki még egy esélyt. Rá kellett jönnöm, hogy bizony vannak lemezek, amiknek érniük kell, aminek többször is neki kell futni, hogy felismerjük a bennük rejlő zsenialitást, nem lehet minden szám egy summer of ’69, ami elsőre hazavágja az embert. Ahogy a kedvenc lemezem is (Norma Jean első lemeze – erről már volt szó, és ígérem lesz is) egy fél évet pihent a mappáim között mire elővettem, és hagytam, hogy magával ragadjon, idővel ez is beérett.

A londoni Mr. Hebden még a kilencvenes években kezdte a pályafutását, egy bizonyos Fridge nevű zenekarban, majd Four Tet művésznéven folytatta azt immár szólóban. Zenéjét nehéz lenne behatárolni, az idióta műfajnevek között szerepel az intelligens dance, az absztrakt pop, a folk hip-hop, az instrumentális ambient, és a vokális dubstep is, mindenki válogathat kedvére. Ja, persze a kötelező experimental, leftfield és jazzy jelzőket sem hagyhatjuk ki. A szóban forgó lemez amúgy kellemesen chill-es, pont annyira pattogós, néhol teknós, amennyire az kell, hogy ne váljon unalmassá, ne üljön le. Többnyire nagyon boldog, tavaszos, szerelmes, csipogós számokból áll össze a 9 trekk, egy-egy húzósabb szám azért mégiscsak befigyel, köztük a súlyos dobtémával bíró Love Cry, vagy a Plastic People, amin bizony eléggé érződik a Burial-lal való közös 12”-es hatása.

Annak ellenére, hogy szinte mindenhol jó visszhangot kapott a lemez (a NME-t kivéve), még a hazai, vagyis a UK album listán is csak a 35. helyet sikerült vele elérni. Mondjuk talán jobban meg lennék lepve, hogy ha ennél följebb mászik a listán, azért mégiscsak egy javarészt instrumental, fél-elektronikus lemezről beszélünk és nem egy Calvin Harris-ről.

Enjoy!

http://www.myspace.com/fourtetkieranhebden