Gentleman - Diversity –Deluxe Edition- (2010)

Tracklist:


cd1
01. The Reason
02. Ina Time Like Now
03. Lonely Days
04. Changes
05. Regardless
06. Nothin A Change ( Feat. Professor )
07. Hold On Strong
08. The Finish Line
09. Tempolution ( Feat. Red Roze )
10. Along The Way ( Feat. Patrice )
11. Help ( Feat. Million Stylez )
12. No Doubt About It
13. The Ceiling
14. No Time To Play

cd 2
01. Another Melody ( Feat. Tanya Stephens )
02. I Got To Go
03. It No Pretty
04. Moment Of Truth
05. To The Top ( Feat. Christopher Martin )
06. Fast Forward
07. Good Old Days ( Feat. Sugar Minott )
08. Everlasting Love
09. Distant Away
10. Shut Eye Country ( Feat. Radics & Luciano )
11. Bridge Over Wall
12. No Time To Play Remix
13. Intensions feat. Rebelion the Recaller
14. Thinking About You ( Feat. Cassandra Steen )

Label: Universal

Ezért (is) szeretem a tavaszt: a zenekarok ontják magukból az új albumokat, hogy azután a nyári fesztiválszezonban körbejárhassák velük a világot és mutogathassák büszkén. Így tett Tilmann Otto, Németország első számű reggaeművésze is, amikor április elején új albummal jelentkezett. Nem is aprózta el, rögtön egy dupla lemezzel ajándékozta meg a nagyérdeműt.

Legutóbbi lemezénél (Another Intensity) kicsit aggódni lehetett,hogy elmegy valamiféle bárgyú, érzelgős puding RnB felé, valószínűleg le kellett hasalnia az elbaltázott német közízlésnek és kiadnia egy VIVA-kompatibilis albumot is, hogy aztán visszatérhessen ahhoz a vonulathoz, ami igazán megy neki. Aktuális lemezét több féle verzióban adta ki, van itt egy lemezes verzió 19 trekkel, box set mindenféle finomságokkal, és ez a dupla lemezes deluxe edition, amin összesen 28 szám hallható. 1 óra 38 percben azért van idő körbejárni a stílusokat, így lehet hallani reggae-s, dancehall-os, rnb-s számokat éppúgy, mint dupstepes, hip-hopos trekkeket. Össze lett rakva egy tökéletes, változatos, album, ami egy percig nem válik unalmassá. A sokszínűséget még segíti, hogy olyan embereket gyűjtött maga mellé, mint a korábbi albumokon is jól bevált Patrice, Luciano, Jack Radics, illetve Sugar Minott, Proffesor, Red Roze, Patrice, Million Stylez, Tanya Stephens és még sorolhatnám, nem teszem. Egy valakit hiányolok nagyon a lemezről, méghozzá a jó öreg Cocoa Tea-t jamaikából, bár Red Roze hangja is majdnem tudja hozni azt az autentikusságot, amit Cocoa Tea-től kaphattunk.

A koncerteken most már hátulról nem a Far East Band támogatja, le lettek cserélve a The Environment-re. Azért remélem Tamikát megtartja, sok szép pillanatot köszönhetünk neki.

Örömboldogság, hogy tavaszra-nyárra van egy ilyen fincsi reggae lemezünk, már előre látom magunkat, ahogy vert hadakként fekszünk valami kertben a házibuli után, és közben Gentlemanék danolásznak a háttérben. Jó lesz...

http://www.myspace.com/gentleman

http://www.discogs.com/Gentleman-Diversity/release/2224094

http://www.facebook.com/Gentleman

Scuba - Triangulation / 2010

Bevallom derekasan: sosem rajongtam a dubsteppért. Nekem valahogy mindig is elektrósított, absztrakt hip-hop volt, nem éreztem benne a kellő húzást. Mostanában azonban egyre több olyan előadót ismerek meg (Joy Orbison először) akik nagyon finoman keverik a teknóval, ezáltal adva a muzsikának egy kis brékes lüktetést, ami kiválóan tartja a feszültséget a számokban.

Scuba (A.K.A. Paul Rose) Berlinben élő angol dj és dalszerző, emellett a Hotfulsh Recordings (Joy Orbison másodszor) feje is egyben.

Maga a lemezt tökéletesen illusztrálja a borító, nagyon dominánsan kerül előtérbe az urban sound, azzal együtt pedig az elhagyatott sikátorok és neonfényben úszó aluljárók hangulata. Feszültséggel teli lemez ez, de ha Burial legendás Untrue című lemeze a nyomasztó, éjszakai élet tökéletes hangokká avanzsálása, akkor ez a lemez mindennek a nappali, vagy inkább talán hajnali verziója. Nem, nem szabadtéri fesztivál vagy tengerparti napfényjárjaátaszívemújra érzés, hanem a kellemes, csökkentett fordulatszámon pörgős, belvárosi utcákban sétálós, merengős világ ez. Olyan lüktető számokkal nyit a lemez, mint a Latch, vagy a Three Sided Shape, amelyek bármelyik buli fel-, vagy levezetői is lehetnének, majd lelassul, átviszi a klippes nótába, a Before-ba, ami simán elférne bármelyik Café Del Mar lemezen, végül a teljes elborulás a teknóba: Tracers, You Got Me, Heavy Machinery.

Rose Úr nagyon szépen viszi a lemezt, nem áll le, nem érezni rajta felesleges dalokat, mindegyiknek megvan a maga helye és kellő hangulata, hogy végig érdekeljen minket. A lemezt felvezető tavalyi Aesaunic EP-n is érezhető volt, hogy valami nagyra kell készülni 2010-ben, ismerve a munkásságát, idén még biztos kapunk tőle egy-egy EP-t vagy legalább egy pár 12”-est.

Enjoy!

http://www.myspace.com/paulhotflush

Burial And Four Tet - Moth / Wolf Club - 2009

Hát igen, vannak olyan együttműködések, amikről sokan sokat álmodoztak, mégse jön össze soha. Valami sötét erő hatására, két trekk erejéig azonban ez a kollaboráció mégis megvalósult, kamilláznak is a rajongók. Két darkos, experimantálos, dubstep előadó közös munkája ez a 12"-es, és ami azt illeti, nagyon súlyosra sikerült. Nagyon. A indító Moth visz kölübelül mindent, amit tavaly hallottam hasonló stílusban, a furcsa benne, hogy egyik közreműködő stílusára se hajaz túlságosan, de mind a kettő érezhető rajta. A nagyon terdi hypem.com be is válogatta 2009 50 bolgok által legtöbbet pörgetett számai közé - ahol egyébkét honfitársunk We Plants Are Happy Plants is szerepelt az Apollo című számával, de erről amjd később. Ahogy beatedukator barátom fogalmazott, a lemez tele van tömködve deepteknósba forduló úsztatásokkal, végig tartják a feszültséget. Gyakorlatilag bármikor hallgatható, tűzforró nyári deleket kivéve.

Enjoy.

http://www.myspace.com/burialuk

http://www.myspace.com/fourtetkieranhebden