Ancient Astronauts - We Are To Answer (2009), Put Em Up EP (2010)

We Are To Answer tracklist:

1. From The Sky
2. I Came Running
3. Classic featuring The Pharcyde
4. Dark Green Rod featuring Ulif Stricker
5. A Hole To Swallow Us featuring Phat Old Mamas
6. Risin High featuring Raashan Ahmad
7. Lost In Marrakesh featuring Entropik
8. All The Things You Do featuring Tippa Irie
9. Everybody
10. Seventh Planet Skit
11. Oblivion featuring Azeem & DJ Zeph
12. Surfing The Silvatide featuring Bajka
13. Crescent Moon

Put Em Up tracklist:

01. - Put em up (with Raashan Ahmad)
02. - Everybody (TM Juke remix)
03. - A hole to swallow us (Protassov remix)
04. - I came running (Lance Herbstrong remix)
05. - Lost in marrakesh (Pathaans Mirage mix)
06. - I came running (Gianma remix)
07. - Put em up (instrumental)

És akkor most egy nagyon hercig kis csomagot kaptok!

Múlt évben, amikor még volt olyan, hogy nyár, az évszak egyik legnagyobb slágerlemeze volt a kölni Ancient Astronauts akkor megjelent albuma, a We Are To Answer. A Thievery Corporation istállójába (Eighteenth Street Lounge) tartozó német páros, Kabanjak és Godu összerakta mindazt, amit érdemes volt múltból, jövőből, földiből és kozmikusból egybegyúrni. Zenéjükben egyszerre szólalnak meg szitárok, hegedűk és gépi effektek, olyan egybecsengőbongó természetességgel, mintha a világ megalkotója egyszerre teremtette volna a hangszereket és a zeneszerkesztő programokat. 

Szépen végigjár minden stílust, ami megkerülhetetlen, legyen szó hip-hopról a The Pharcyde (akinek munkásságát külön ajánlom figyelmetekbe), Raashan Ahmad és Azeem & Dj Zeph kalauzolásával, Tippa Irie a reggae&dub jegyében énekel nekünk egyet uralkodónk és atyánk Haile Selassie I mindenhatóságáról, azt mondja táncoljunk és dícsérjük őt, ellenállni nem igazán lehet. Veretős d'n'b-ben sincs hiány, Ulf Stricker már rögtön a harmadik számnál letépi az arcunkat egy jó kis (inkább jungle, mint d'n'b) nótával. A mostanában Németországban kihagyhatatlan Bajka és a Phat Old Mamas lágyítanak kicsit a tempón, akkor lelazulhatunk. 

Egyetlen gyenge pontként a dzsesszesen gitárhúrtépkedős Everybody című trekket tudnám felhozni, valószínűleg ez lett az album rádió kompatibilis slágerének szánva, olyan is lett: tartalmatlan, elviselhetetlenül túlzsúfolt zenebona. 

Azért nyert aktualitást ez az album most, mert márciusban jelent meg a zenekar új Ep-je, a Put Em Up. Remélhetőleg ez már az új album előszele, kóstoltató a jóból. Az Ep egyetlen új számot tartalmaz kétféle – eredeti és instrumentál – változatban, itt Raashan Ahmad reppel nekünk, igazi ugrálós-csápolós nóta lett, idézve a We Are To Answer mulatósabb pillanatait. A többi szám az előző lemez trekkjeinek újra-, illetve továbbgondolása. Tekinthetünk így erre a lemezre egyfajta B-oldalaként is a legutóbbi albumnak, kivétel nélkül tökéletes újradolgozásokkal. Még az előbb lehúzott Everybody-t is gatyába rázták, amolyan Ursula 1000-es gatyába (csak utánérzés, valójában TM Juke remixről van szó). 

Jó szívvel ajánlom ezt a két albumot egyként mindenkinek, aki szeretne kicsit körülnézni, hogy mi a helyzet az univerzumban. Nem mellesleg az Ancient Astronauts dj-párosként sem utolsó, a Switchstance Recordings soundcloud oldalán mindig frissülnek a mixek, legtöbbjük letölthető, és azokban aztán kapunk mindent, balkántól a jazz-hiphopon át a house-ig, semmit nem sajnálnak tőlünk. 

Fogyasszátok, fogyasszátok!

http://www.myspace.com/ancientastronautsswitch
www.facebook.com/ancientastronauts 
http://www.discogs.com/artist/Ancient+Astronauts

The Cinematic Orchestra - LateNightTales (2010)

 Tracklist:

1. Flying Lotus - Aunties Harp
2. Nick Drake – Three Hours
3. Eddie Gale – The Rain
4. Terry Callier - You're Gonna Miss Your Candyman
5. The Freedom Sounds Feat. Wayne Henderson - Behold The Day
6. DJ Food - Living Beats
8. Shuggy Otis - Aht Uh Mi Hed
9. Thom Yorke - Black Swan
10. Cinematic Orchestra – Restaurant
11. Steve Reich - Electric Counterpoint
12. Björk - Jóga
13. Imogen Heap – Cumulus
14. St.Germain - Rose Rouge
15. Songstress - See Line Woman
16. Sebastien Tellier - La Ritournelle
17. Burial - Dog Shelter
18. Burt Bacharach - South American Getaway
19. Cinematic Orchestra – Talking About Freedom
20. Will Self - The Happy Detective Part 3

Label: Night Time Stories

Esős napokra akartam időzíteni ezt a mesterművet, és ebből mostanában úgy néz ki akad majd bőven. Májusi eső aranyat ér! Nade térjünk a tárgyra! 

A LateNightTales sorozat 10 éves múltra tekint vissza, ez idő alatt olyan nevek rakták össze kedvenceiket egy lemezre, mint Fatboy Slim, a Groove Armada, a Snow Patrol, a The Flaming Lips stb. Ezek a nevek mindenestre jól mutatják, hogy milyen széles stílus skálán mozog a sorozat, mindenki hozza a maga szajréját.

A legutóbbi válogatást a The Cinematic Orchestra tagjai prezentálják nekünk, tökéletes érzékkel lavírozva a különböző stílusok között. Van itt 30-as évek jazz zenéje, nu-jazz 2000-ből, country és blues, és a lemez közepe felé még Björk is beköszön. A válogatás valamelyest mixelve van, mégis különálló trekkekként van rögzítve az album, ez nagy jópont. 

Hallgassátok szeretettel, és ha bevált akkor vegyétek is meg, kb 3.600ért itt is van, nagyon szép kiadvány, ajándék cd-vel. Én is megvettem, jó befektetés volt, nekem elhihetitek!

http://www.facebook.com/group.php?gid=2513169082
http://www.myspace.com/latenighttales
http://www.discogs.com/Cinematic-Orchestra-LateNightTales/release/2212492
buy it: http://www.latenighttales.co.uk/

Gotan Project - Tango 3.0 (2010)

 
Tracklist:

01. Tango square
02. Rayuela
03. Desilusion
04. Peligro
05. La gloria
06. Mil millones
07. Tu misterio
08. De hombre a hombre
09. El mensajero
10. Panamericana
11. Erase una vez

Label: XL Recordings

(Vigyázat, ez nem egy kedvcsináló poszt lesz! A leírtak csak az én véleményemet tükrözik, azért egy esélyt mindenképp érdemes adni a lemeznek.)

Már a mai megjelenés előtt pár nappal is letölthető volt a Gotan Project új albuma, én azért inkább megvártam a hivatalos dátumot, azt hiszem így korrekt. 

Nagy várakozás vette körül ezt a lemezt, annak fényében, hogy a La Revancha del Tango és a Lunaticó egyaránt mesterművek voltak, az electro-tango zászlóshajója teljesen egyedit alkotott mindkét lemezével. Mostani albumuk a Tango 3.0 címet viseli, azt ígérve, hogy  továbblépünk, hogy képesek fokozni az élményt, még beljebb engednek az argentínok szenvedélyes zenei világába, megint csavarnak rajta egyet, különlegesebbé téve az élményt. Ehhez képest – számomra sajnos – a Tango 3.0 inkább visszanyúl első művükhöz, a La Revancha del Tango-hoz. Ez egy már rég meghaladott stílus, számolatlan klónja van, nincs benne igazából semmi izgalmas. Amikor egy ismerősömnek mutattam az – egyébként nekem tetszetős – borítót, az első szava az volt, hogy szerinte alibi. Érdekes módon, nekem a lemezről volt ez az első, ami eszembe jutott: jól bevált klisék újracsomagolása, semmi, pontosabban nagyon kevés újítás, vérfrissítés. 

Már az album nyitószáma sem szerencsés szerintem, a Tango Square egy kifejezetten szomorú hangvételű, lehangoló dal, ilyennel nem kezdünk lemezt. A következő, Rayuela c. trekk kicsit javít a csorbán, azt a jópontot megkapja tőlem, hogy az első olyan szám (a Musical Youth – Pass the Dutchie-ját leszámítva, de az egy mestermű), amiben nem irritál a gyerekkórus. Az énekesnő Cristina Villalonga is beszáll a történetbe, a szokásos formáját hozzá, talán kicsit kevesebbet. Pozitív élmény az album húzótrekkje, a La Gloria, amiben végre van valami újítás a hangszerelésben, a lüktető basszusfolyam szépen végigkíséri az élettel teli tangóharmonika szólókat. Hasonló a benyomás még a Panamericana-val kapcsolatban is. A Erase Una Vez c. zárószámnak hasonlóan filmzene hangulata van, mint a Lunaticó utolsó trekkjének. Zárótrekk-fetisiszta lévén rendkívül fontosnak tartom, hogy szépen legyen lezárva az egész, ami itt majdnem sikerült is, de aztán mintha elvágták volna, egyszer csak vége a számnak, és bumm, nincs tovább. Talán az volt a céljuk, hogy ráférjen egy 45 perces kazetta "A "(vagy inkább "B") oldalára, más magyarázatot nem találok rá, miért kellett így lecsapni a végét.

Összeségében tehát nem lett egy nagy varázslat a Tango 3.0, mindenesetre a koncertjüket meg kell nézni, ha nem is a Szigeten, inkább talán Wiesenben, mégse egy nagyszínpadra való koncertről van szó.

discogs/myspace/facebook

Bonobo - Black Sands (2010)

Tracklist:

01. Prelude
02. Kiara
03. Kong
04. Eyesdown Featuring Andreya Triana
05. El Toro
06. We Could Forever
07. 1009
08. All In Forms
09. The Keeper Featuring Andreya Triana
10. Stay the Same Featuring Andreya Triana
11. Animals
12. Black Sands

Label: Ninja Tune

Igaz, hogy nem breaking news, de legalább volt időm megismerkedni vele, kiismerni elejétől a végéig, fülhallgatón és négy hangszórón, munka közben és otthon nosztalgiázva. Négy évet kellett várnunk, hogy Bonobo aka Simon Green előálljon újabb remekművével, tessék, itt van: március 24-én megjelent legújabb lemeze, Black Sands címmel.

Kezdetnek nézzétek meg jól a borítót. Nyugodtan szabad hinni az ígéretnek, kirándulni indulunk az esőerdőbe, ahol mindenféle csodalényekkel fogunk találkozni. Belépőként egy teátrális nyitánnyal találjuk szembe magunkat, itt még süt a nap, erdőszéli mesevilág. Elindulunk befelé a rengetegbe, a Kiara és a Kong c. számok mutatják nekünk az utat. Napfényként csengő (enyhe képzavar) hangminták kísérnek minket. Beljebb érve találkozunk Andreya Trianával az Eyesdown-ban, az erdei tündérrel, aki hozza már magával a húzós mélyerdei basszusait is, de nincs teljesen sötét, ebbe az erdőbe mindig szűrődik némi napfény. Andreya megjelenik, aztán el is tűnik, hogy később újra felbukkanjon a The Keeper és Stay The Same c. számokban.  Kiérünk a tisztásra (El Toro), mellette egy tó, épp papagájok szállnak fel, szárnycsattogás, színkavalkád (We Could Forever). A The Keeper c. szám némileg megzavarja a látomást, olyan érzetet kelt, mintha hirtelen kiugrottunk volna az erdőből, egy bárban találjuk magunkat. Persze lehet ez egy erdei ház is akár, néha pihenni is kell. A Stay The Same már a búcsút pedzegeti, elválni nehéz, én már csak tudom. Sokan tudják. 

A végén kikecmergünk az erdőből, aláfestésként pedig a címadó Black Sands szolgál, ami hosszú idő után versenyre kelhet nálam a legszebb zárótrekk címért, versenytársa a Gotan Project Paris, Texas c. száma. Mindkettő rajta lesz majd életem soundtrack válogatásán, ami talán dupla lemezes is lesz, ha nem vigyázok.

Bonobo tökéletesen ötvözi az előre rögzített hangmintákat az élő hangszerjátékkal, modern komolyzene, tündérmese, mégse bárgyú. Igaz, én tökéletesen elfogult vagyok Bonoboval kapcsolatban: olyan alapját jelenti ő a zenei világomnak, mint a Thievery Corporation, a Gotan Project, vagy Tosca, csak hogy a legnagyobbakat említsem. Sosem fog kikopni, mindig értéket fog képviselni, klasszikussá fog válni, az tuti.

Lehet, hogy kicsit érzelgősre sikerült ez a poszt, de sebaja, majd thekillrinyou professzor helyreteszi az egyensúlyt, én mostanában ilyen világot élek. Lesz majd menőbb poszt is, ígérem. De addig is hallgassátok fogyasszátok, és ha bevált vegyétek is meg. Én épp az imént küldtem nekik a bankót. 

Ha pedig egy fokkal kevésbé elfogult leírásra is kiváncsiak vagytok, akkor olvassátok el moesko-nak az esszéjét, aki nem csak zenefogyasztói szempontból közelíti meg a zenét, hanem sokkal inkább zeneirodalmi-esztétikai elemzést kapunk tőle, fokozottan ajánlott.

myspace/discogs/facebook

Bonobo - Days to Come

Tracklist:

01. Intro
02. Days To Come (feat. Bajka)
03. Between The Lines (feat. Bajka)
04. The Fever
05. Ketto
06. Nightlife (feat. Bajka)
07. Transmissions94 (parts 1 & 2)
08. On Your Marks
09. If You Stayed Over (feat. Fink)
10. Walk In The Sky (feat. Bajka)
11. Recurring

Label: Ninja Tune

Régóta várt megjelenések előzetesével folytatnám a sort, ha már ilyen jó hónapoknak nézünk elébe. Kapunk hamarosan az Alphawezentől, a Gotan Projecttől, Bajkától és Bonobótól is új lemezt.

A mai poszt az utóbbiról, Bonobóról aka Simon Greenről fog szólni, annak apropóján, hogy felrakott soundcloudra egy 11perces mixet a március 29-én megjelenő új albumáról (lentebb hallgatható), a "Black Sands"-ről. Ez is már régóta időszerű esemény volt, lassan 4 éve, hogy megjelent legutóbbi műremeke, a Days to Come. A minimix alapján azt mondhatom bőven megérte a várakozás, a magasra tett lécet simán átviszi új művével. A srác 18 évesen kezdte a muzsikálást, a Tru Thoughts kiadó When Shapes Join Together c. válogatásán szerepelt egy trekkje, amit aztán karrierjének töretlen felívelése követett. Ez azóta sincs másként.

Legutóbbi lemezén (ami ebben a postban szerepel) Bajkával dolgozik, akinek hangja képezi az egyik fő pillérét az albumnak. Őt hallgatva az az érzésem támad, hogy ő talán sokkal többet tudhat nálunk a világ működéséről, olyan mintha legalábbis a földanya szócsöve lenne, biztonságot ad, otthonosságot, visszaadja a világ fennmaradásába vetett bizalmat. Ehhez persze szükség van a megfelelő alapra, amit Bonobo hangmintákból összepakolt néhol filmzenés, néhol westernhangulatú, máskor pedig igazi experimentál jazzbe hajló zenéje biztosít. És, ha szeretnénk, ráadhatjuk a trip-hop jelzőt is, ezzel is visszaadva a stílusnak a becsületét, amit már sokan, sokszor eltékozoltak. Az album csúcspontja a Transmission94, de a Between The Lines és a Walk In The Sky c. számok is kiemelkednek a többiek közül.
Ajánlom még figyelmetekbe a korábbi albumait is, kivétel nélkül az összeset. (Kis keresgélés után megtaláljátok őket az internetzen.) Ha pedig megkukkeroljátok Bonobo myspace-ét, akkor megnézhetitek a The Keeper c. videoját, Andreya Tiranával, a "Black Sands" új hangjával.

Bonobo 'Black Sands' Album Mini Mix by Ninja Tune

discogs/myspace/facebook

Gotan Project - Lunaticó (2006)

Tracklist:

1. Amor Porteño

2. Notas
3. Diferente
4. Celos
5. Lunático
6. Mi Confesión
7. Tango Cancion
8. La Vigüela
9. Criminal
10. Arrabal
11. Domingo
12. Paris, Texas

Label: ¡Ya Basta!

Hosszas hallgatás után újra itt, méghozzá egy komoly aktuálissal rendelkező album bemutatásának szándékával. Egyrészt ennek a lemeznek a posztolásához az ihletet Barcelonában szívtam magamba, elkapott a spanyol vájb, másrészt pedig... de erről majd később. 

Szóval a francia-argentin zenekar majd' 4éves albuma ette be magát teljesen a szívembe az elmúlt napokban (eddig is ott volt, de a spanyoloknak sikerült rádobniuk még egy nagy lapáttal). A Lunaticó 12 száma elejétől a végéig mestermű. A nevében a "tango" szótagjait megfordító és az electro-tangót világhírűvé emelő  zenekar komoly előkészületek után jelentette meg második (Inspiración Espiración válogatásukkal együtt harmadik) lemezét, mely néhol szívbemarkolóan romantikus, máskor forradalmian feszes, de a kellemes bárhangulatot sem spórolták le róla, köszönhetően többek közt a spanyol Cristina Villalonga karakteres énekhangjának, Nini Flores meghatározó tangóharmonika-játékának, a Mi Confesión című számban közreműködő Koxmoz duónak, a Calexico zenekarnak és még sorolhatnám. Ez az album egyike azon keveseknek, amiket azt hiszem több, mint száz alkalom után is úgy tudom végighallgatni, mintha először hallanám, az első perctól az utolsóig áthat minden porcikát, elrepít Argentínába, Spanyolországba, tulajdonképpen bárhova ahová szeretnéd, a lényeg, hogy legyen arrafelé elegendő temperamentum. 

Számomra még azért rendkívül fontos ez a lemez, mert minden idők talán legszebb zárószámát sikerült megírnia a zeneszerző párosnak a Páris, Texas "személyében". Ha egyszer majd meghalok remélem ezt a dalt fogom utoljára hallani, és akkor majd talán úgy fogom érezni, szép lezárást kapott zenei pályafutásom. 

A másik aktualitása a Gotan Projectnek, hogy hamarosan, szinte napra pontosan négy évvel a Lunaticó megjelenése után, április 19én fog megjelenni következő album a Philippe Cohen Solal és Christoph H. Müller által irányított zenekarnak, Tango 3.0 címmel. Kicsit olyan ez mint a karácsony, az ajándék egy kis darabkáját meg is leshetitek a kollektíva myspace oldalán, érdemes.

discogs/myspace/facebook

Tosca - J.A.C. (2005)

 

Tracklist:

1. Rondo Acapricio 
2. Heidi Brühl 
3. Superrob 
4. John Lee Huber 
5. Pyjama 
6. The Big Sleep 
7. Damentag 
8. Naschkatze 
9. Züri 
10. Sala 
11. Forte 
12. No More Olives

Label: Studio !K7

Szóval az úgy volt, hogy Kruder és Dorfmeister
valamikor a kilencvenes évek elején gatyába rázták a bécsi downtempo
szcénát, ami annyira jól sikerült nekik, hogy azóta is az ő csecsükből szopják
az osztrákok, hogy mi fán terem a nyugodalmas elektronikus zene. Nagy
klasszikus a The K&D Sessions című dupla remix-válogatásuk, amin
olyan előadók számait gondolták újra, mint Roni Size, a Bomb The Bass, Count
Basic, vagy Rainer Trüby. Csináltak még egy DJ-Kicks remix albumot a !K7-nek,
és még egyéb remekműveket, de aztán – legalábbis ami a fő
csapásirányt illeti –, szétváltak útjaik. Peter Kruder a Madrid de Los
Austrias-szal megcsinálta a (szerintem kevésbé sikerült) Peace Orchestrát,
Richard Dorfmeister pedig Rupert Huberrel együtt létrehozta a Tosca nevű
duót. 
A J.A.C. című album, ami Dorfmeister és Huber fiainak,
Joshua, Arthur, és Conrad nevének
kezdőbetűit viseli, az ötödik a sorban, és véleményem szerint a legjobban
sikerült. Az a fajta downtempo muzsika ez, ami nem puding, nem szüttyögős,
mégcsak nem is bárgyú, sokkal inkább teli van energiával, mozgalmassággal, és főként
nagyon szexi (ahogyan az ismeretlen részeg mondaná a mokka cuka melletti lépcsőn:
"lájtosan kefélős"). Rögtön a második trekk tökéletes hangulatot
teremt Samia Farah finoman füstös vokáljával, jól megalapozva a további érzékletesen
adagolt lüktetését az albumnak. Az album abszolút csúcspontja a
"Zuri" című nóta, ha erre kelsz reggel, akkor biztos, hogy nem
történhet semmi baj aznap, egész nap ezt fogod dúdorászni.
Tökéletes mű elejétől a végéig, azt
javaslom (ugye, Zsuzsi?) tegyétek magatokévá, és ajándékozzátok meg magatokat
és szeretteiteket ezzel a csodálatos zenei orgazmussal.
Jó hétvégét!

discogs/myspace/facebook 

Alphawezen - Comme Vous Voulez (2007)

Tracklist:

01. Alphawezen - Green Eyes
02. Alphawezen - Gun Song
03. Alphawezen - Fim3 (Brigitte Bardot)
04. Alphawezen - Days
05. Alphawezen - Freeze
06. Alphawezen - Out of Sight
07. Alphawezen - Me Optimized
08. Alphawezen - Road Movie1
09. Alphawezen - Deja-Vu (Vocal Version)
10. Alphawezen - RootsTrackers
11. Alphawezen - heimat.de
12. Alphawezen - El Nino
13. Alphawezen - A Thousand Tears
14. Alphawezen - Doux Rêves

Label: Mole Listening Pearls

discogs/myspace

Az előbbi slágerszajré után kicsit mélyebbre megyek. Az Alphawezen Ernst Wawra producer és a török származású énekesnő, Asu Yalcindag duója Aachenből. Zenéjük körbejárja az emberi kapcsolatok, a természet, a világmindenség, Isten kérdéskörét, mindezt nagyon finom houseba csomagolva. Modernkori filozófia. Egyébként múlt novemberben jelent meg egy remix albumuk Snow Glow címmel, ez kábé felöleli az eddigi 3 albumuknak a termését. Ha ez bejött, járjatok utána mindenképp ennek a válogatásnak, én épp most hallgatom először, nice. Nyáron pedig jön a negyedik albumuk, várjuk.