The xx - xx - 2009

Még mindig 2009-ben járunk. Szerintem, és még sok más blog/kritikus/fanzine stb. szerint az év lemeze volt. Hihetetlen, hogy négy (azóta már csak három) dél-londoni 'suhanc' mire képes egy pár gitáron, szintin, meg egy midipadon. Teátrális témák, amiket egyszercsak félbehagynak, mert vagy nagyon féltek továbbvinni, vagy egyszerűen csak annyira lazák, hogy nem érdekli őket. Minden egyes számba beletesznek egy borzalmasan jó dallamot, aztán hagják elhallgatni. A hangsúly az egész lemezen a minimalizmuson van, sehol nincsen túlbonyolítva, a szerethetősége ezen az egszerűségben van. De ami mindenek felett viszi ezt a művet, az a két vokál. Egy fiatal fiú és egy fiatal lány énekel el egymás mellett, kiegészítve a másikat, minden csöpögéstől mentesen. Mintha külön-külön mesélnék a történeteiket, nem törődve a másikkal, de mégis megvan köztük az a kötődés, hogy ezáltal építkeznek a másik hangjára. Nehéz így elmagyarázni, tessék meghallgatni. De szigorúan csak az egész lemezt. Nem is nagyon tudnék kiemelni egy trekket ízelítőnek, ha mégis muszáj, én az Islands-et mutogatnám mindenkinek.

Enjoy.

http://www.myspace.com/thexx